Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

ÉLETMŰ KIÁLLÍTÁS A bejárattól (egykori konyha) balra a 3-4. szobában folytatódik az életút ismertetése: szöveges tabló mellett egyes alkotói korszakát reprezentáló plasztikák bemutatásával. A kiállítás további részében tematikus csoportokban láthatóak a műalkotások. A harmadik szoba a korai (1907-1921) szobrok és domborművek terme. Medgyessy első jelentős művei Párizsban születtek 1907-ben. A Bámészkodó kislány fejszobor szállásadójának gyermekét, Arlette-et jeleníti meg. E szobor érzékeny formaadásról tanúskodik, a Duchene családról készült Héttagú család című lapos domborműve pedig az asszír előképek tanulmányozásáról. Fontos jellemzője a korai szakasznak az emberi test, az akt iránti érdeklődés. Az 1908-as Tehervivő felépítésénél a statika kérdése izgatta: hogyan viselkedik az emberi test, ha a ránehezedő súlyt erővel ellensúlyozza? Az 1909-es Menekülők első fontos, érett alkotása. Bár nem jellemző Medgyessy-mű, hiszen a szecessziós nyugtalanság, diszharmónia idegen Medgyessy szemléletétől, de látni rajta a nem mindennapi tehetség jegyét. Tíz, dulakodva menekülő, egymást fedő fiatal fiúaktot jelenít meg, de tulajdonképpen egy alaknak a különféle nézetű mozgását ábrázolja. Valószínűleg firenzei élményeiből táplálkozik ez a lapos dombormű: a Michelangelo emlékházban látta Michelangelo egyik nyugtalan hatású reliefjét, a Kentaurok csatáját. Ugyancsak az antikvitás és az olasz reneszánsz hatását őrzi a Három grácia (1911), amelyet igen sok példányban sokszorosított közkedveltsége miatt. 1913-as Súroló nője társadalomkritikát is hordoz. Polgárpukkasztó szándéka volt a műnek, vagy még ennél is több. „Hajtott [...] környezetem gyűlölése is. A súroló asszony feneke egyenesen nekik szólt." - írta Medgyessy később. Humor, egészséges erotika, groteszk hajlam érvényesült monumentális hatású kisplasztikáján, amelyet Felvinczi Takács Zoltán „drasztikus kis figurának" nevezett és dicsérte fölényes humorát. Kínálkozik a párhuzam A. J. Mai Hol művészetével és konkrétan Súroló nő című plasztikájával való összevetésre. Maillol 1896-os szobrára visszafogottság, Medgyessy 1913-as művére vérbő vaskosság jellemző. Abban azonosak, hogy az új ideált, a munkába feledkező dolgozó embert jelenítik meg. Kettőjük kapcsolatában két momentum hangsúlyos: szembehelyezkedésük a Rodin-féle szobrászati impresszionizmussal, annak plasztikaellenes festőiségével és a helyi jelleg sajátos ötvözése az általánossal. A Pihenő leányka (1910-es és 191 l-es) változatai azt példázzák, hogy előbb mozgalmas, majd frontális, egy nézetre komponált, megoldással próbálkozott. Az ábrázolt kislányok megjelenésében „van valami a sarjadó növényvilág tunyaságából". Ezt a megrendelők is érezték, s ezért méltán lettek ezek a szobrok a Medgyessy életmű legkedveltebb, s felnagyításra is alkalmas darabjai. (A debreceni és nyíregyházi klinikán láthatók nagyméretű változatai). A művész a nőknek, a „gyönyörű élet csodálatos ajándékainak" állított emléket ülő, álló, heverő és dolgozó, munkát végző asszony- és leányalakjaival. Első fontos aktszobra az 191 l-es Kövér gondolkodó, amelyet 1919-ben piszkei kőben meg is faragott. E szobor tömör, súlyos, zárt formái révén a „Húsnak himnusza. Első kísérlet Magyarországon a monumentális iránnyal. Azt hiszem: korszakalkotó. Kiállítottam. Senki sem értette (egyiptomi hatás szülte)" - írta. 26