Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Ugyancsak egyiptomi hatás, (de Hildebrand elveinek átvétele is!) az egy nézetre komponálás. Ez a korai szobrokra (Pihenő), de a későbbi művekre (1927-es Térdeplő) egyaránt jellemző. 1916-17-ben a „legvadabb szerelem idején" születtek legszebb női aktjai (Térdeplő kis női akt és Vetkőző női akt), amelyek modellje Mária Kienich volt. A Szoptató anya (1917) az életmű egyik legfontosabb darabja. Kevés olyan mű van a magyar képzőművészetben, amely a monumentalitás és intimitás, a bensőségesség olyan összhangja jegyében született volna, mint ez. A hatalmasnak tűnő, egyszerű munkásasszony gyengéden öleli magához csecsemőjét. Öle, karja biztosan, erősen, de hallatlan szeretettel ad védelmet a kis testnek. Monumentalitását ez a belülről sugárzó szeretet és erő adja. Nem véletlen, hogy ezt a két arasznyi szobrocskát később többször nagyította Medgyessy és köztéri szoborrá fejlesztette. A Szoptató anya egy nézetre komponált, ókori keleti hatást őrző alkotás. Az alak a szikla erejét, súlyát idézi. A művész első állatszobrai groteszk szörnyek voltak. Bizonyára a francia katedrálisok mitologikus-biblikus szörnyei és az olasz paloták díszítményei hatottak rá. Ezek a kisméretű szobrok az életmű legkevésbé ismert darabjai. 1912 után munkájában több olyan korsó és cserépkályha tervet mintázott, amelyeken dekoratív jellegű állatábrázolások jelentek meg. Több teremben látunk groteszkjeiből egy-egy darabot. Szép sorokban foglalta össze a lóról való vélekedését: „A ló nem rabszolga állat, csupa forma, meg van stilizálva, minden izma, minden mozdulata a saját célját szolgálta. [...] csupa izom, ideges, nem lehet megunni. És milyen értelmes a szeme! Minden hangulata benne van. És milyen hisztérika! [...] A ló szeszélyes, önálló lélek." 1915-ben a galíciai fronton mintázta első lovasszobrát, a Kis lovast, ezt követte az 1917-es Ágaskodó lovas, amely barokkosán mozgalmas mű. Ez a mű kissé szecessziós vonalvezetése ellenére is újat hoz már. Kiegyensúlyozott tömegelosztása, a ló és lovas összehangolt mozgására, plasztikai tisztaságra törekszik. Az Ágaskodó lovast (1917) barokkos, túlfokozott mozgás jellemzi (ezt és többi lovasszobrát a kilences-tízes teremben láthatjuk). A negyedik szoba az 1920-1943 közötti évek legjobb szobraiból és reliefjeiből ad válogatást. A 20-as években mintázott álló figurák közül kiemelkedő az oszlopra, drapériára Támaszkodó nő, amely Medgyessy egyik legfinomabb aktja. Dinamikáját a kar, a csípő összehangolt mozgása adja. Az 1924-es Tógás férfi (Római szónok) szobrát (monumentális műkő változata az árkádsoron van felállítva) a statika nagyszerű megoldása jellemzi. Itt látjuk még az Atléta aktot (1926), valamint a Halász fiút (1927). Ez azért fontos, mert a Széchenyi fürdőben felállított műkő változata elpusztult. Ugyancsak köztéren, a Déri Múzeum előtt állt 1930 és 1948 között a kisméretű Térdeplő nő (1927) című akt. Kúttervek - Kürtös lovas (Lehel vezér) -, síremléktervek - Rippl-Rónai (1927), Három párka (1928)-állnak még itt. A fülkébe szánt Három párka című gipsz kompozíció a három mitológiai alakot (az élet fonalát sodró, fonó és elvágó párkákat) nemes egyszerűséggel jeleníti meg, harmonikus csoportkompozícióba fűzve. Ezzel ellentétben Szent György (1943) reliefje szinte barokkos mozgalmasságával ragad meg. Hortobágyi nyaralása emléke a Komondor (1933) és a Hortobágyi bika (1934). A bika figurája az elementáris erő megtestesítője, kis méretben is monumentális, hiszen köztéri szobornak szánta. 27