Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Háry János-előadást. Ekkor mélyült el kapcsolata Kodály Zoltánnal. Ugyancsak az Ady Társaság megbízásából fogott hozzá Tóth Arpád-emlékművéhez, még 1930-ban. Az avatás 1934 nyarán, országos ünnepség keretében történt. Az Ady Társaság megrendelésére mintázta 1936-ban a hajdúböszörményi Káplár Miklós síremlékreliefjét. Profilban ábrázolta a festő - az Ady Társaság képzőművészeti osztályelnöke - robosztus arcát, érzékeltetve erejét. A domborművet keretező szegélydísz, virággirland és koszorú az egyik, 1916-ból való podhajcei hősi emlékművének szellemét idézi. Két területen, a hősiemlék-szobrászat és a temetőművészet terén nem tudott Debrecenben megbízást szerezni Medgyessy. Különösen sajnálatos, hogy a hivatalos Debrecen elszalasztott egy olyan lehetőséget, mint az új köztemető Medgyessy-szoborral való díszítése. Medgyessy 1936-tól az Ady Társaság képzőművészeti osztályának vezetője volt, s mint ilyen, kezdeményezte a Képzőművészek Új Társasága debreceni bemutatkozását, sajnos, sikertelenül. Feladatának érezte a Déri Múzeum képzőművészeti anyagának gyarapítását. Többek között az ő tanácsára vásárolta meg a múzeum Mészáros László Mongol tavaszát, Pátzay Pál, Cser Károly szobrait, Tornyai János egy festményét és Derkovits Gyula grafikáit. Külön fejezetet érdemelne a szobrász és a Református Kollégium, az Alma Mater kapcsolata. Ahányszor csak tehette, meglátogatta egykori tanárait és iskoláját. Különösen sokat járt oda a harmincas évektől, erőt meríteni. Volt azonban jövetelének konkrétabb célja is: anyagot gyűjtött, kutatott, megrendeléseket készített elő. 1928-tól 1933-ig foglalkozott a kollégiumi Hősi emlékmű tervével, amelyet 1933-ban avattak fel. 1931-ben szoborterveket készített a debreceni kultúra négy fáklyavivője: Komáromi Csipkés György, Szenczi Molnár Albert, Huszár Gál, Méliusz Juhász Péter emlékére. A reformátor-szobrokat az új tudományegyetem előtt helyezték el 1938-ban, a debreceni Református Kollégium négyszáz éves jubileumára. E pályázaton ugyan nem kapott megbízást, csak ezerpengős díjat, de 1938-ban ugyanerre az ünnepségre megrendelték azt a négy portrédomborművet, amely a Református Kollégium belső, udvari árkádsorán látható ma is. A kollégium egykori nagy hírű professzorait, többek között az „ördöngös" Hatvani Istvánt örökítette meg. Medgyessy gyakran panaszkodott Debrecenre. Egyoldalú lenne azonban keserű nyilatkozatai alapján megítélni a helyzetet. Fontos és maradandó mérőeszköz: a megvalósult, köztérre és középület falára került monumentális művek száma és színvonala. Amikor még csak két köztéri szobra állt Budapesten (a Korsós nő és a Halászfiú a Széchenyi fürdőben) és pár kis méretű hősi emlékműve kis községekben, akkor a szülőváros négy monumentális köztéri szoborra, illetve egy szoboregyüttesre adott megbízást. Ezt követte 1933-ban egy domborműegyüttes ugyancsak a Déri téren, majd a kollégiumi reliefek, a Tóth Arpádemlékmű. 1938-ra tehát, amikor még alig állt reprezentatív köztéri és murális műve az országban, Debrecen már több mint húsz Medgyessy-szoborral rendelkezett. Nincs egyetlen olyan magyar város sem, amely ennyi - egyetlen művész készítette - és ilyen nagy jelentőségű anyagot mondhat magáénak. Debrecennek viszont Medgyessy adott európai jelentőséget - képzőművészeti vonatkozásban - a párizsi Grand Prix-vel, s hozott országos elismerést az 193l-es Szinyei-díjjal, majd Farkas Zoltán 1934-ben megjelent Medgyessy-monográfiájával. Valamennyi elismerés a Déri téri négy aktnak szólt, de 18