Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

úttörő jelentőséget tulajdonított a Nemzeti Bank reliefjei-nek is. A legnagyobb elismerést az 1937-es Párizsi Világkiállítás nagydíja hozta meg az akkor ötvenhat éves Medgyessynek. A Déri téri szobrok kiviteléhez Györgyi Dénes építész, a párizsi magyar pavilonok tervezője ragaszkodott. A szobrász tréfásan írta Sőregi János múzeumigazgatónak: „Hallom, hogy elvitték a szobrokat Párizsba. Ha felrobbantják, megvan az eredeti. Lenne megint egy kis munka." Medgyessy Borbereki Kovács Zoltánnal együtt kapott Grand Prix-t. A megrendelések, pályázatok összegéből külföldi utakra is futotta. 1935 őszén Bulgáriában töltöttek pár hetet, Isztambulba is áthajóztak. Ezt követte görög tanulmányútjuk, majd nyaralás az Adriai tengerparton 1937-ben. Ezekben az években történelmi emlékműveken dolgozott. Székesfehérvárott 1938-ban helyezték el Török-magyar csata című emlékkútját, 1936-ban Baján Jelky András szobrát, 1942-ben Budapesten a Szent Gellért legendái. Arany János eposzainak népszeretete támadt fel - majdnem száz év után - a Medgyessy emelte történelmi emlékművekkel. Voltaképpen ő teremtette meg a magyar nemzeti szobrászat európai rangját nagy késéssel, a XX. század harmincas-negyvenes éveiben. Ezt a küldetést valakinek vállalnia kellett, s a magyar szobrászat sajátos fejlődésében ilyen késve, ekkor vállalta fel ezt a küldetést: Ferenczy István és Izsó Miklós után. „Ha van fejlődőképes irodalmunk - vallotta a szobrász -, saját magyar zenénk, és éppen úgy egész világot bejáró népművészetünk, ki mondja azt, hogy ne lehessen saját igazi képzőművészetünk is?" Vállalása tudatos volt, küzdelme következetes és jogos. A nagy történelmi domborművek mellett e korszakban felsorakoztatta síremlékeit, Turáni lovasát, Szüreti menetét, Osmagyarykt. 1938-ban fogott a Szent István lovasszoborhoz Győr város kérésére, megbízására, hallatlan kedvvel, de gyötrődéssel. A nagy feladatok, a történelmi emlékművek mintázásának szüneteiben születtek a legjobb női aktok. Legszebb portréin, ruhás és aktszobrain a nőket, „a gyönyörű élet csodálatos ajándékait" idézte. A női szépség áhítatos ünneplője volt Móricz Zsigmond is, aki 1937-ben, Míg új a szerelem című regényében emléket is állított Simonyi Máriával kötött házasságának és Medgyessy szobrainak. A regény férfihőse a sikeres, idősödő szobrász, Dús Péter, aki fizikai megjelenésében egyértelműen Medgyessy (szakállas, kopaszodó, feleségénél alacsonyabb, kurta lábú), szokásaiban pedig Móricz és Medgyessy. Robusztus alakja, beszédstílusa, minden pózolástól mentes viselkedése, szókimondása a debreceni szobrászt idézi. Amikor a szobrokról ír, egyaránt idézi Medgyessy {Táncoló faun, nimfa) és Mészáros László alkotásait (különösen Mongol tavasz című nagy hatású szobrát). Móricz egyre többet utazott a harmincas években, s egyre gyakrabban fordult meg a „szívgyógyító jó öreg városban", Debrecenben, Ady Társaság-beli barátai 19 Párizsi Világkiállítás nagydíja, 1937