Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ben. Irodalmi felolvasások, ismeretterjesztő előadások tartása, irodalomtörténeti és történelmi emlékünnepek rendezése, emléktáblák felállítása, továbbá a Csokonai-kultusz ápolása, mire a kört már neve is kötelezi, mind oly feladatok, melyeknek méltó módon való teljesítéséhez nemcsak kitartó szellemi munka, hanem tekintélyes anyagi erő is szükséges. Ez az anyagi erő - fájdalom - nem áll kellő mértékben rendelkezésünkre. A kezelésünk alatt levő vagyonnak legnagyobb része le van kötve különcéiokra, az emlékkertck és a Csokonai-szobor fenntartására; tagjainknak, akiknek száma most is csak 500 körül jár, évi díjából a folyó szükségletekre sem telik, nemhogy nagyobb alkotásokra jutna, pl. irodalomtörténeti források közzétételére, Csokonai összes műveinek kritikai kiadására. Mind e körülmények arra indítják a Csokonai Kört, hogy Debrecen városának művelt közönségéhez forduljon, ahhoz a közönséghez, amelyből sohasem hiányzott a nemes és szép iránti áldozókészség, még kevésbé a magyar irodalomért és művelődésért való lelkesedés. Bizalommal kérjük tehát T. Címet, kegyeskedjék a jelen sorainkhoz mellékelt aláírási ívet a vezetése alatti testületben köröztetni és a magasztos ügy érdekében odahatni, hogy minél többen lépjenek be körünk alapító tagjai és rendes tagjai közé. A Csokonai Kört s a kör elé tűzött magasabb rendű irodalmi és művelődési célokat T. Címnek becses jóindulatába ajánlva s az aláírási ívet folyó év március 1-jéig minden esetben visszavárva, megújítjuk kérelmünket s maradunk a debreceni Csokonai Kör választmánya nevében hazafias tisztelettel Géresi Kálmán elnök, Kardos Albert titkár." A felhívásnak bizonyára fényes eredménye lesz. Reméljük, hogy a felhívott testületek körébe tartozó művelt emberek sietnek a Csokonai Kör zászlaja alá csoportosulni. (Debreczen, 1908. február 6.) K S.: Ady Endre Szerencse, hogy Ady kikerült a mi, kissé nyomasztó légkörünkből. A szabadulás, s az önmagafelismerés ujjongó örömében aztán ledorongolta egy kicsit a mi álmos városunkat. Aprehendált is érte a bihámasztal, mert hiába, az újságírók, ezek a „kultúrnomádok" mind szeretik Debrecent. Vissza is jön ide, aki csak teheti. Az Ady Endre Debrecenbe való visszajötte azonban érdekes és figyelemre méltó jelenség. Mert elment egy fakó zászlóval s visszajön, mint egy sok győzelmet nyert diadalmas hadvezér. Mind többen és többen vannak a megértői, s a két szélső határon állók: az ócsárlók és egekig magasztalok mihamar nivellálják egymást. Megértői várják nagyon Debrecenbe (a kíváncsiak azt szeretnék látni, hogy néz ki az a híres ember). Várják a fiatalok, mert nemigen tudok példát a magyar literatúra történetében, hogy egy írói generáció oly szoros connexusban lett volna, mint ma. Adyt innen üdvözölték talán legelődi