Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

főtitkári tisztre - Kardos Albert visszalépése után - Csobán Endre városi főlcvéltárost emelte a társaság bizalma. Ugyanekkor töltötte be a választmány összes megürült helyeit s folytatta nagy buzgalommal a tagok gyűjtését, valamint a kör anyagi ügyeinek gyökeres rendbehozatalát. Mert annak idején mi is hadikötvénybe fektettük minden készpénzünket (több mint 30 000 aranykoronát), s most olyan nehéz helyzetbe kerültünk miatta, hogyha a nemes város nem jön segítségünkre, pusztán a tagsági díjakból nem fedezhettük volna legelemibb szükségleteinket sem.

85 A gazdasági helyzet pedig nemhogy nem enyhült, hanem még jobban súlyosbodott. így le kellett mondanunk - s talán ez esett a legfájdalmasabban - még az évkönyveink kiadásáról is, ami meg egyik oka lett annak (hiszen a napilapok sem közöltek semmit díjazás nélkül), hogy az irodalmi köztudat nem kísérhette munkánkat annyi és olyan méltánylással, mint ahogy sikereink révén joggal megérdemeltük volna. Csak egyről nem mondhattunk le semmi áron, hogy fiatal tehetségek kibontakozását továbbra is ne támogassuk, amint erre alább részletesebben is rá fogunk mutatni. Felolvasó üléseinket, a hagyományokhoz híven, mi is minden év november 17-én kezdtük meg, délelőtt megkoszorúzva Csokonai szobrát és síremlékét, délután meg a Kollégium aulájában gyűlvén össze, hogy Debrecen művelt társadalmával és iskoláival együtt ünnepeljünk. Havonta, májusig, átlag egy-egy ülésünk volt, de kivételes esetekben néha több is. Műsorunkat ének- és zeneszámok, szavalatok és felolvasások (versek, novellák, tanulmányok stb.) alkották.

86 Figyelemmel kísérve bennük irodalmunk minden nevezetesebb hullámverését, melyről elsősorban az elnöki megnyitók emlékeztek meg. Vezető elvünk: a haladás és fejlődés gondolata, hogy a múltból semmi se menjen veszendőbe, ami becses, vagy élő erőnek érzett hatalom, viszont a fejlődésben is ápolásra találjon minden, ami valóban értékgyarapodást jelent. így mérsékeltük néha a harc túlzásait, védelmeztük az innen és túl veszélyben forgó értékeket s a kiegyenlítő fejlődés folytonosságát, javát és igazát - a köztudatban. Mert ha van szükség a harcra, melyben az eszmék ereje a világ elé áll, bizonyára szükség van erre a kiegyenlítő munkára is, mely, amíg a múltat tiszteli, a jövőnek sem engedi útját állni semmi téren.

87 85 Pedig a főtitkár is lemondott mindennemű honoráriumáról, ami Géresi idejében kb. évi 800 aranykoronának felelt meg. Az elnökség meg akárhányszor a sajátjából fedezte az útiszámlákat, részben a társaság adminisztrációs költségeit is. 86 Üléseinket eleinte a Kollégium aulájában, később, ünnepi alkalmakkor, a Városházán és Megyeházán, amikor pedig a Déri Múzeum megnyílt (1930), annak pompás dísztermében tartottuk. Szavalatokkal az egyetemi ifjak és a helybeli színház művészei, ének- és zeneszámaikkal a városi dalárdák tették színesebbé műsorunkat. Köztük is elsősorban a kollégiumi Kántus Csokonai-nótái, mint a kör alapítása óta elmaradhatatlan prelúdiumai évadnyitó üléseinknek. 87 E program voltaképpen a Kisfaludy Társaság programja, amelyet mi is igyekeztünk követni legjobb tudásunk szerint. (Lásd Beöthy Zsolt elnöki beszédeit a Kisfaludy Társaság ünnepi közgyűlésein.) 517