Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

a pozíciók, amelyek az írók megélhetését lehetővé teszik, ahol a magyar író egy darab száraz kenyérre szert tehet, egészen más irányú, más célú és más mentalitású tényezők kezében vannak. E pozíciók körül klikkek alakulnak, amelyeknek tagjai nem adják át addig az egyszer megszerzett helyet, míg lehelnek, vagy amíg önző kezük a tollat emelni bírja. A kiadók a szenzációkereső, a botrányhajhászó könyvekből élnek, a félműveltek ízlésének hódolnak és rontják az egész lelkűek ízlését is. A vidéki író tehát nem jut szóhoz. Nem azért, mert nem rendelkezik a szükséges írói készséggel, hanem külső okok, irodalmi életünk helytelen berendezése, az erők helytelen csoportosítása folytán. Ezek miatt a bajok miatt először is sok magyar tehetség elkallódik. Másodszor a nyilvánosságra kerülő irodalom alapján helytelen képet nyerünk a magyar nemzeti lélekről, amelyről merem állítani, hogy nem olyan, mint amilyennek a divatos irodalmi művek alapján mutatkozik. A tankönyvek szerint az irodalom a nemzet lelkének írott formában, a betű útján való megnyilatkozása. Nekünk azonban tiltakoznunk kell az ellen, hogy ez ma is úgy van, mert különben kétségbe kellene esnünk a nemzet jövője felett. Az irodalom ma eltávolodott a nemzeti lélektől. És mint ahogy minden megújhodás, legyen az erkölcsi vagy társadalmi, a néptől jöhet, ennek a megújhodásnak is a néptől kell jönni, a vidéktől kell jönni. A megújhodás vezetői pedig a vidéki kulturális társaságok. Ez a szerep azonban rájuk nézve nem dísz. Ezt a szerepet betölteni a nemzet érdekében való kötelességünk. Hogy hogyan töltsék be, arról szeretnék még néhány gondolatot szavakba önteni. (...) minden munkát meg kell előznie annak a módszernek, aminek mostanában nem egy politikai párt, gazdasági érdekcsoport vagy társadalmi osztály a felemelkedését köszönheti. Ez a módszer pedig a szervezés, a szervezettség. A jól szervezettség nem lehet egy társadalmi osztály, egy vagy két politikai vagy gazdasági érdekcsoport kiváltsága. A jól szervezettségre a vidéki irodalmi életnek is szüksége van. A Tiszántúl szervezésének központjául két nagy város lehet alkalmas: Debrecen és Nyíregyháza. A két nagy város kultúrkörén belül a szervezést két patinás múlttal bíró irodalmi társaság vezetheti, a debreceni Csokonai Kör és nyíregyházi Bessenyei Kör. (...) Az eszközök között, amelyek a vidéki nagyobb városokat Budapest mellett is jelentős kultúrközponttá tehetik, elsőrendű fontosságú az erős és független vidéki sajtó. A függetlenség alatt a fővárosi sajtótól való függetlenséget értem és a vidéki magyarság érdekeinek olyan módon való felkarolását, amely a vidéki érdekeken kívül semmi mást, csak a nemzet általános érdekeit tartja szem előtt. Az újságsajtóval egyenlő jelentőségű a könyvsajtó, könyvkiadás, amellyel szorosan összefügg a könyvkereskedelem. Az ilyen könyvkiadónak, bár központja vidéki városban van, működésében az országos szükséglet kielégítését kell szem előtt tartania. A könyvkereskedő vállalatnak pedig, szintén vidéki központtal olyan országos eladóhálózattal bírnia, mint a fővárosi nagy kiadócégek. A könyvkiadásban ma válság van, de ezt nem lehet teljesen a gazdasági leromlás számlájára írni. A válság oka nagy rész479