Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ben az, hogy a fővárosi kiadók és talán az írók is, elvesztették a kapcsolatot az egészségesebb ízlésű vidéki olvasóknak táborával. Hogy a könyvnek olcsóbbnak kellene lennie, arról nem is beszélek. Amit az írók ma írnak és a kiadók kiadnak, nem szól a magyar nép lelkéhez. Semmi lelkesedés a múltért, semmi vigasztalás a jelenben, semmi biztatás a jövőre nézve. Ha exponálja magát az író, azt nem a nemzet, hanem a saját maga egyéni érdekeiért teszi, így nem érdekel senkit, csak azokat, akik a botránykrónikákban találják örömüket. Érzik ezt a fővárosban is és egy fővárosi író így határozta meg az irodalmi életünknek ezt a visszás jelenségét: „Mint ahogy az emberektől felfordulhatnak az írók, úgy fordulhatnak fel ma az íróktól az emberek" (Ignotus, Magyar Hírlap, 1932. szeptember 25.). Ez a megállapítás helyes, csak a premisszát kell megfordítani: „Mivel az írók egyáltalán nem törődnek ma az emberek lelki szükségleteivel, a közönség sem törődik az írókkal." A vidéki irodalmi társaságokra vár a feladat, hogy a nemzeti lélek igazi szükségleteit, örömeit és - amiből ma több van - fájdalmait, aggodalmait és reményeit kikutatva a magyar irodalom fejlődésének új irányt adjanak. A vidéki irodalmi társaságokra [vár] ezzel kapcsolatban az a feladat is, hogy olvasóközönséget is toborozzon a magyar nép tízezreinek sorából. Tegye ezt a mai viszonyoknak megfelelően fillérekért árusítandó könyvek, füzetek kiadásával. Lehetetlenség nincs ilyen dolgokban. Csak meg kell találni a célravezető módot. A legcélravezetőbb mód pedig az, ha beleéljük magunkat a magyar nép mai súlyos helyzetébe és minden írásunkat, minden sorunkat a magyar nemzet sorsa iránt való aggódó szeretet sugall. Működésünket sikernek kell koronáznia, mert a könyv ma már nem fényűzési, hanem közszükségleti cikk és csak az kerekedhetik felül a népek egymást irtó versenyében, aki a maga kulturális és gazdasági munkájában a könyvek segítségét nem mellőzi cl. A napi sajtó mellett külön jelentősége lesz a vidéki irodalmi életben a szépirodalmi és kulturális folyóiratoknak. Ezeknél is országos jelentőségre kell törekedni, hogy a szervezés munkájában kellő segítségünkre legyenek. De feltétlen szükségünk is van rájuk a szervezés munkájában. (...) Ha valaki az előadottakra (...) azt mondaná, hogy ezek megvalósíthatatlan célok, amelyeket elérni a mai viszonyok között lehetetlen, - én azt felelném rá: a célok maguktól nem valósulnak meg, azoknak a megvalósításáért dolgozni, küzdeni kell. (...) Ha mi nem vállaljuk a munkát, vagy megtorpanunk félúton, elvégzik azt helyettünk mások, olyanok, akiknek a céljai sem a mienkkel, sem a nemzetével nem azonosak. A magyar nemzet alkotó erőinek nagyobb fele szerintem nem a fővárosban, hanem a vidéken van, és szellemi életünk csak akkor lehet egészséges, ha a munkában a vidék is a maga erőinek arányában vesz részt. (A Csokonai Kör Nyíregyházán, 1932. november 12. - kézirat - DIM) 480