Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

közé helyezem. Herczcg Ferenc minden bizonnyal oly érték, aki nemcsak relatíve, hanem abszolúte is, a legelső magyar írók közé sorozható. Dr. Zsigmond Ferenc, egyetemi magántanár a következőképpen válaszolt: A Magyar Tudományos Akadémia az idén ünnepelte születésének századik évfordulóját. Ez az alkalom átható fénnyel világított rá arra az egyébként régóta köztudomású tényre, hogy a magyar szellemi élet történelmileg kialakult intézményeinek igen hangos ellenzéke van, de sehol sem hangosabb, mint a szoros értelemben vett irodalmi élet terén. Ez bizony nem éppen örvendetes, de magában véve nem is kétségbeejtő jelenség, hiszen más országokban is többé-kevésbé így áll a dolog. Kétségtelen, hogy holmi koalíciós alakulatok az irodalomban még sokkal szerencsétlenebb vállalkozások volnának, mint a politikában; az Akadémiák akkor lennének igazán munkaképtelenekké, ha hibásan értelmezett szabadelvűséggcl és úgynevezett tárgyilagossággal, a világnézetre való tekintet nélkül válogatnák össze tagjaikat; dolgozhat-c eredményesen még akár egy csupa lángelmékből álló testület is, ha a tagok egyik fele tévelygésnek, vagy éppen bűnnek minősíti azt - amit a másik fél meg akar valósítani? Csak hadd folyjék a harc az irodalmi intézmények és az egyes orgánumok közt. Míg tisztességes eszközökkel folyik, addig csak haszon háramlik belőle. A tisztességtelen harcmóddal szemben pedig a legellentétesebb világnézetű irodalmi táboroknak is egységesen kellene eljárniok. A kétségbeejtő tünet tehát csak ott kezdődik, hogy a magyar irodalomban ez a tisztesség nevében munkába lépő közös front nem tud igazán megalakulni. Mindenesetre kivételes jelenség, hogy Herczcg Ferencet, a M. T. Akadémia tiszteletbeli tagját, az alakulófélben lévő Vörösmarty Akadémia

47 is tagjai sorába óhajtja iktatni. Lehetetlen tehát nem Hcrczcgct tekintenünk a mai magyar nemzet reprezentatív írójának. S midőn hálás örömmel látjuk, hogy a magyar géniusz ereje milyen históriai öntudatú, lelkes hazafivá tette ezt a nem tősgyökeres magyar fajtából származó tehetséget - épp oly elszomorító, hogy divatos íróink nagy többségének műveiben éppen ennek az ezeréves távlatú magyar lelkiségnek nincsen nyoma sem. Hogy az utóbbiakra vonatkozólag az Ady Endréknek, Babits Mihályoknak és Móricz Zsigmondoknak miért volt és van kevésbé lesújtó véleményük, mint az ún. konzervatív tábornak: éppen ez az a fájdalmas rejtély, melynek kifürkészésére manapság még mindig nem alkalmas az idő. Dr. Kardos Albert, a zsidó gimnázium nagynevű igazgatója így nyilatkozott: A magyar irodalom a XIX. század végén és a XX. század elején olyan fejlett volt, hogy a háború és a három forradalom öldöklő évei sem fojthatták meg. - A háború aránylag csekély személyi pusztítást művelt az irodalom terén. Az írók nagy része, 47 1918-ban, a Nyugat köre kezdeményezésére alakult irodalmi társaság. Elnöke Ady Endre, alelnökei Babits Mihály és Móricz Zsigmond, főtitkára pedig Schöpflin Aladár voltak. 468