Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

köréből vette vágyait és átkait a pártoskodás, kereste az árulókat és meg is találta a pártgyűlölet. De mi most, tisztelt Csokonai Kör, újabban kitaláltuk nemcsak egyesek, hanem nemzeti rétegek, régi kulturális intézményeknek együttcsen való tömeges megbélyegzését. Megbélycgzünk több mint félszázadra visszamenőleg és felelősökké teszünk olyan művelődési világeszméket, melyeket az összes nagy nemzetek megbecsültek és megbecsülnek most is. Hiszen ezen eszmék légkörében éltek a magyar történelemben az Eötvös Józsefek, Kossuth Lajosok, Deák Ferencek. Pedig ezen eszmék és ezen férfiak nélkül elsötétednek, érthetetlenek lesznek történelmünk legfényesebb korszakai, ki vannak tépve történelmünkből a legdicsőbb lapok. Ilyen szertelcnségek, túlzások, igaztalanságok kifejlődtek és uralkodnak mostani társadalmi és kulturális életünkben is. Ezek egy oldalról lehetetlenné teszik azt a komoly nemzeti bűnbánatot, amelyre pedig belső szükségünk van, másrészről pedig az igazi nemzeti kultúrának kifejlődését, amely pedig politikai és történelmi életünknek alapfeltétele. Ily körülmények között - folytatta - vannak olyan fontos kérdések is, amelyeket rendes időkben nem tarthatunk szükségesnek körünk feladatai közé felvenni, de amelyek most reánk nehezednek. Egyik szükséges dolog nemzeti társadalmi műveltségünk emelése, amely alkalmasokká tegyen bennünket művelődéstörténelmi, politikai és társadalmi kérdésekben is helyes ítéletet alkotni. Nem azt a társadalmi műveltséget értem, mely öltözetben, érintkezésben, a beszélgetésnek a hangjában, a jó modorban nyilatkozik, habár elismerem ezeknek is fontosságát, hanem a judíciumnak azon társadalmi érettségét, mely akarjon is, tudjon is megküzdeni a magyar közélet és társadalom most mindent ellepő dudvájával, amely mindennapi életünket, politikánkat, szónoki tribünjeinkét, szóval egész életünket ellepte: a hamis frázisokkal. Másutt kevésbé veszedelmes ez, mert ott a nagyközönség felismeri, megmosolyogja, tud tőle óvakodni, sőt a törvény előtt is megvan rá bizonyos esetekben a büntetés. De a mi társadalmunkban a nagyközönségnél is, az intelligenciánál is hiányzik a bátorság, megijed attól a gondolattól, hogy az ilyen frázisokkal szembe lehet és kell szállani. A nagyközönség gyakran csak későn ismeri fel a hamis frázist, de az intelligenciának tüstént szembe kellene vele szállani. Ha ezt elmulasztja, terjed a tudatlanság, a sötétség, - nemzeti érzések, lelkesedés hamis útra téved, a politikai és társadalmi rend lassanként bomlásnak indul, az eszmék az egyik vagy másik irányban veszedelmes kilengéseket mutatnak. Mikor ezek a hamis frázisok akár egyeseknek, akár egyes társadalmi osztályoknak, alakulatoknak, társaságoknak, pártformációknak érdekében a nemzeti kultúrát veszélyeztető egyoldalúsággal elhatalmasodnak, nemzeti és társadalmi kötelességünk sza461