Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

vunkat bátran és nyomatékosan felemelni, nemcsak általánosan hazai, hanem Debrecenre nézve helyi szempontból is. Még egy jelentős körülményre hívta fel az elnöki megnyitó a közönség figyelmét, arra, hogy a kard Magyarországnak nemcsak háborút jelent, hanem nemzeti létünket, hazánkat szimbolizálja, és ezért ma elégtételt kell adnunk a magyar kardnak, és tisztelettel kell meghajolnunk a magyar kard és testvéröccse, az eke előtt is. Beszéde végén rámutatott még az elnök, hogy soha a Csokonai Kört oda nem illő törekvéseknek, iparkodásoknak, frázisoknak, újításoknak, egyéni hiúság kielégítésének át nem engedték...(...) (A Csokonai Kör a hamis frázisok ellen harcba hívja az intelligenciát. Debreczeni Független Újság, 1920. november 19.) Kardos Albert: Géresi Kálmán 1841-1921 1921. január 23-án meghalt Géresi Kálmán, a Csokonai Kör elnöke, nyugalmazott tankerületi főigazgató, volt kollégiumi tanár, gr. Tisza István egykori nevelője. Viskcn, Máramarosnak c református magyar falujában született 1841. december 25-én, olyan családból, amely nemzedékeken át adott papokat és tanárokat az egyháznak és hazának; atyja viski lelkész volt, anyai nagybátyja pedig Lugossy József, a Kollégium tudós tanára, a híres magyar orientalista. Az irodalmi hajlamot, a tudományszeretetet tehát családi örökségül kapta Géresi, de mindkettőt leginkább az fejlesztette benne nagyra, hogy már gyermekkorában nagybátyja, Lugossy József mellé került, akinek lakása tulajdonképpen könyvesház volt és akinek környezetében, bár maga szinte a remeteségig zárkózott életet élt, mégis leginkább megfordultak azok, akik a XIX. század ötvenes-hatvanas éveiben az irodalmat és tudományt képviselték Debrecenben. (...) Lugossy mellett szerette meg Géresi a könyvet annyira, mint talán senki más, olyan állhatatossággal, amilyennel csak egy középkori barát csünghetett a maga breviáriumán és legendáskönyvén. (...) Ha a Tisza családban töltött éveket is számítjuk, egy teljes félszázadig, 1869—1919-ig szolgálta a tanítás ügyét, mint nevelő, mint a magyar irodalomtörténet, a világtörténelem tanára a rcf. Kollégium gimnáziumi és akadémiai szakán, mint kir. főigazgató a debreceni tankerülctben, amelynek éléről 1919. március 5-én 78 éves korában vonult vissza a jól megérdemelt nyugalomba. (...) Géresi a Kollégiumban 22 évig (1874-1896) tanította a magyar irodalmat, néha-néha a görög nyelvet, a gimnazistáknak, miközben az akadémián is tartott történelmi és irodalomtörténeti előadásokat a jogászoknak és teológusoknak. A katedrán nem volt ékesszóló, olcsó eszközökkel nem törekedett népszerűségre, de tanítványai és hallgatói tanulhattak tőle szabatos ismereteket, józan ítéleteket, megtanulhatták tőle az irodalom és történelem igazi nagyjainak a megbecsülését. Ellensége volt minden frázisnak a stílusban, minden hivalkodásnak a nemzeti életben, minden, akár irodalmi, 462