Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A vidéken viszont most következett cl az irodalmi társaságok fénykora. Az országszerte mcgelevenült irodalmi termelés természetes központjaivá lettek ezek az irodalmi egyesületek. A vidéken való közönségszervezésnél még igenis nagy szükség van egy-egy ilyen helyi érdekű irodalmi kör beajánló tekintélyére, mert nehezen mozduló vidéki közönségünknek nincs meg az az önállósága, hogy a maga esze és szíve szerint válogassa meg az íróit. Valóban gyönyörű és érdekes jelenség, hogy egy-egy vidéki irodalmi társaság mily békés együttesben tudja közösségébe ölelni és érvényesüléshez segíteni a legkülönbözőbb irodalmi „irányok" vidéki reprezentánsait. Ezek a sokszor méltatlanul kigúnyolt vicinálisok biztos döcögésscl viszik a hír, az elismertetés fővonalai felé legkülönbözőbb irodalmi poggyászú utasaikat. S befejező mondatul hadd iktassuk ide azt a „hazabcszclést", hogy éppen a debreceni Csokonai Kör kupéiból nem egy ünnepi fogadtatással várt író szállt ki az országos hírnév ragyogó, felkoszorúzott, lobogódíszcs peronján. (Debreczeni Szemle, 1912. február 11.) -y.: A Csokonai Kör éve. Közgyűlés előtt (...) Ha múlt évben az ország összes hasonló irodalmi intézményeit figyelemmel kísértük, azt találtuk, hogy a mai zavaros irodalmi időkben, egy egészen új és modern kor kialakulásának forrongásai közt, nemcsak a körök, egyletek, de még az irodalmi társaságok, - a fővárosiak is, - dekadenciába estek, fokozatos fejlődésükben az egymással ellentétes irányzatok összeütődései miatt stagnálás állott be. A debreceni Csokonai Kör ezzel szemben igazán diplomatikus tapintattal fogta föl hálójában mindazt, ami irodalmat népszerűsítő munkájában valamennyi irodalmi irányzatban értékes, becses. Megtartotta a konzervatív irodalom mindmáig és örökkön-örökké fundamentumot képező alapzatait, de ugyanakkor nem zárkózott cl a reformátorok üdvös, igaz újításai elől, melyeknek létjogosultságát indokolttá tették az új világnézetek, megváltozott érzésvilágok, új eszmekörök, igazsággá formálódott hazugságok, hazugságra törpült igazságok stb. (...) Nyugodt lelkiismerettel ülhet tehát az elnöki asztalhoz jó Gércsi Kálmán, aki múltjának kiváló tekintélyével fedte annyi éven keresztül a tisztikar működését, hogy most már egyebet sem kell cselekednie, mint jóváhagyni azokat az életrevaló programpontokat, amelyeket dr. Kardos Albert állapít meg Szávay Gyulával. Mert ők ketten lopták be a kör ósdi alkotmányába az elevenebb tónust, friss erőt, amely a kört viszonylagosan a múlt évben az összes magyar irodalmi intézmények felé emelte. (Debreczeni Szemle, 1912. június 2.) 446