Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

a legalkalmasabb felfrissítő irodalmi mozgalom a naiv, konkrétumokban gazdag népi költészet alapul vevésével indulhatott meg legsikeresebben. A magyar népdal ezt az erjesztő, kovász szerepét betöltötte, ma már, mikor az úgynevezett esztétairodalom fogja meg legigazabban a közönség szívét, a népdal elvesztette jelentőségét, „helyzeti energiáját", melyet a közelmúlt idők biztosítottak számára. Ma már igen kevéssé gyönyörködünk oly szépségekben, melyek a Gönczöl-szckér hét csillagát az én hét szeretőmmel, vagy a madárka helyfoglalása által reszketeggé tett bokrot az egyébként kétségkívül világzseni Petőfi szíve reszketésévcl fűzik naiv és megható kapcsolatba. A népdal kissé elzüllött, maga Herczeg Ferenc úr konstatálta ezt ugyancsak Debrecenben, s íme - a Kisfaludy Társaság nem tud dönteni Pap Zoltán nótafa specialitása és Molnár Ferenc európai hírű és egyébként is csakugyan a legnagyobb elismerésre méltó írói kiválósága között, mely utóbbit részletcsen szájába rágni a tisztelt publikumnak valóban humorosan felesleges szószaporítás volna. Nos, a Kisfaludy Társaság legújabb ténye is igen furcsa fényt vet arra, hogy ez az előkelő társaság mily viszonyban van az igazi, eleven irodalommal. De, mint bizonyára tudni méltóztatnak, az Akadémia irodalmi szakosztályával, azután meg a Petőfi Társaság irodalmi működésével is így állnak a dolgok. Igen sok év óta alig került ki ezeknek a fő-fő irodalmi testületeknek a pályázataiból és tagválasztásaiból valami olyan eredmény, mely a Ma élő és érdeklő irodalmával nexusban volna. (Talán csak Oláh Gábor Petőfi-tagsága, meg a Juhász Gyula legutóbbi díjnyerése könyvelhető el igazi eredményül.)

31 S érdekes itt leszögezni egy másik igazságot. A vidék irodalmi társaságai viszont konstatálhatóan virágzanak, céljaik, eredményeik vannak. Csak a debreceni Csokonai Kört említem itt, melynek utóbbi években határozott emelkedő vonalat mutat a működése. Ezekből a tényekből régi, de eléggé nem ismételhető megállapítások következnek. A főváros irodalmi társaságai immár feleslegesekké váltak, a vidék irodalmi társaságai meg ellenkezőleg, most érkeztek el hivatásuk legeredményesebb teljesítéséhez. Miért? A dolog igen egyszerű. A főváros irodalmi élete immár oly elevenné vált, a nagyközönség igazi, nem kiagitált, nem előmesterkedett érdeklődését annyira megnyerte, hogy olyan, hivatalos tekintéllyel támogató, közönség-fogdosó, mindenféle nemzeti és elvi jelszavakkal közérdeklődést ébresztő társaságokra, aminők eredetileg a főváros irodalmi társaságai, immár nincs szüksége az irodalomnak. Egy irodalmi aktualitásokkal megtűzdelt Nagy Endre-féle kabaréműsor inkább tükre már a főváros irodalmi életének, mint zárkózott és fontolva maradó irodalmi társaságok.

32 A fővárosban minden igazi írói tehetség aránylag könnyen érvényesül, nincs szüksége a társasági tagságok és díjak tekintélymankóira. 31 A Petőfi Társaság 1910-ben választotta tagjául Oláh Gábort. Juhász Gyula a társaság 1910. évi Bulyovszky-pályázatán nyert jutalmat. 32 Nagy Endre 1908-ban alapította meg Modern Színpad néven az első modern kabarét. 445