Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

de mindebből egy nagy boldogság fog következni, meg fognak edződni, és részt vehetnek a Csokonai Kör ülésein és ennél edzőbb megpróbáltatás az egész kerek világon nem található. Aztán Körösi Kálmán olvasott fel humoros költeményt Debrecen kiválóságáról, melynek utolsó strófája valahogy így zenélt: Itt van minden, és minden itt volt, Ami szép, és ami finom, s ami jó, Kolbász és Hortobágy és apróperec És én és e kör és a zsibogó, A por és a pótadó, 0, ó, ó, Nem tekinthet szebbre szem, O, dicső város, Debrecen, De-hc-heb-rccenü! Aztán Szávay állatmeséi következtek, nagyon humorosak voltak, megállapította a költő, hogy az ökrök tényleg ökrök, s hogy a vonatfüst csakugyan illúzió - ami nagyon szép kunsztstükk. Vajda Ilonka pedig, aki naiva a magánéletben, naivan csevegett cl néhány Csokonai-verset. Mélyen éreztette a versekben rejlő humort azáltal, hogy a vesszőket naivan felcserélte a pontokkal. Úgy kell Csokonainak, miért írt verseket. A sikeren felbuzdulva, úgy hallom, a kör elhatározta, hogy az Oláh Gábor összes munkáinak kiadására szánt összeget önzetlenül a Bonbonnicrc-bcn szereplő négernek ajánlja fel, hogy járja el legközelebb a kör ülésén a hastáncra átstilizált Csikóbőrös kulacsot. Az ünnepélyt a ventilátorként vendégszereplő prepák zárták be, akik hanghullámaikkal kisöpörték a publikumot, ami igen vicces látvány volt. - Elég, elég! - kiáltotta Matyi. - Igazad van! Minek új kört alakítani. Megyek rögtön az elnökhöz, hogy alakítsák át egyszerűen a Csokonai Kört Ludas Matyi Körré. Ezzel Matyi köszönés nélkül eltűnt. (Debreceni Nagy Újság, 1911. november 19. - Tóth Árpád 1969., 144-146.) Tóth Árpád: Oláh Gábor levele Oláh Gábor, a debreceniek büszkesége, az országos nevű költő, mint annak idején hírül adtuk, megrongált egészsége helyreállítása végett délvidékre utazott. Ösz óta tartózkodik már Oláh Gábor Cirkvenicán, s a felőle érkező hírek jó újságot mondanak: a költő jól érzi magát a poéták örök barátjának, a fenséges természetnek az ölén; a tenger, a déli tájak erősítik fáradt idegzetét, színesítik a jókedvét, élesztgetik a munkakedvét. Most már tollat is foghat a kezébe, igaz: egyelőre csak leveleket írhat, de 443