Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

dik az egészből, amelyből a költői íz sem hiányzik. Mert a szerző megszólaltatja Csokonait is, aki szerényen és sokszavúan, először a kisasszonyoknak magyarázza, hogy csinált komédiát, majd félrevonulva, egy jurátusnak elpanaszolja szíve szerint, hogy nagyobb dolgokról álmodozik, de meg kell elégednie, hogy ilyen kis komédiafélét firkál a homokba. Ezek a nyomok a porban. Móricz Zsigmond korrajzát, valamint a többi felolvasásokat bizonyára hozni fogja a Nyugat valamelyik közelebbi száma, úgyhogy azokban olvasva is gyönyörködhetik, aki akar, de magát a színelőadást látni kellett volna.

26 A Vígszínház igazán bámulatos dolgokat produkált; a több mint százéves darab mindig egyformán érdekes és vonzó volt, sőt egyes részeket talán komolyabban is játszottak, mint ahogy Csokonai írta, például Karnyónéból a végén szinte tragikus alak vált. Egy pár kedves zene- és énekszámot a nyílt színen megtapsoltak. A színészeknek: Haraszti Hcrminnck (Kamyóné), Csortosnak (Lipitlotty), Tanainak (Lázár) nagy részük van abban, hogy a darabnak csak a nyelve volt egy kissé ódon, egyébként csodálatos módon nem látszott meg az a nagy távolság, ami a Csokonai korabeli színművet a maitól elválasztja. Befejezésül Mcdgyaszay Vilma óriási tetszés közben adott elő három Csokonai-dalt, köztük: A csikóbőrös kulacshoz és A reményhez címűeket. A Nyugat szívcsen vette a Csokonai Kör üdvözletét ez alkalomból, de még szívesebben vette volna, ha egész debreceni küldöttséggel jelent volna meg az előadáson. (Dehreczeni Független Újság, 1911. január 31.) Tisza Vidéki Közművelődési Egyesület Debrecen város és a tiszántúli magyarság kezében kell lenni a zászlónak, amely alá tíz vármegye magyarsága örömmel és lelkesen sorakozik. Itt van a magyar közművelődésnek erős hadserege, a magyar kálvinista papok és tanítók serege, akik szerteszét már úgyis az általános nemzeti művelődés lelkes és munkás napszámosai. Ezeket kell összeállítani, és melléjük csoportosítani a tíz megye népének mindazon képviselőit, akiknek szívében-lclkcben a nemzet erősítésének és a magyar nép erősítésének és művelésének nagy gondolata hivatást ébreszt: akkor a Tisza vidéki magyar közművelődési egyesület a valódi népnevelés és az általános nemzeti művelődés hivatását be fogja tölteni. A kezdés feladata a Tisza-vidék vezérvárosáé: Debrecené és ebben a Csokonai-körre hárul, hogy vele együtt a nyíregyházi „Bcsscnyci-kör", a nagyváradi „Szigligeti Egy26 A Nyugat 1911. február 16-i számában közölte Oláh Gábor Csokonait kicsapják c. írását, Csokonai kollégiumi búcsúbeszédet, Hatvány kommentárjával Domby Márton könyvének részleteit és Móricz Lábnyomok a porban című, „hangulatcsináló" novelláját - a Kamyónét pedig Ady versével prológusként, önálló kötetben jelentette meg. 436