Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

gyár dal népszerűsítése - a nyitrai Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület pedig 1883-tól 1912-ig a tótok magyarrá nevelése terén ér el jelentős eredményt. Kiváltképpen követeli az irodalom nemzeti szellemét az Erdélyi Irodalmi Társaság, mely 1888ban Kolozsváron üti fel a fejét. A hagyomány magyarságőrző ereje és vágya hívja életre 1890-ben a nyíregyházi Bessenyei Kört. 1891-ben megindul Kecskemét is műveltségterjesztő útján - egy évvel később, de fürgébb mozdulatokkal nyomában Nagyvárad. Emez új, Szigligeti Társaságot alapít, amaz Felolvasó Körét emeli Katona József köri rangra. A XIX. század utolsó évtizedében jön létre még 1893-ban a kassai Kazinczy Kör és 1899-ben az eperjesi Széchenyi Kör. Ezek irodalmi és népnevelési munkájuk mellett főleg a magyar színészetet szolgálják hasznosan. Végül a XX. században „Magyarítani, ahol lehet!" jelszóval csupán egy nevezetesebb vidéki irodalmi tömörülés támad: a temesvári Arany János Társaság 1903-ban. Látnivaló, felsorolt vidéki irodalmi társaságok leginkább mennyire testvériesítik programjukban az irodalmi és társadalmi célt. Nagyjából ennyiben térnek cl az irodalom fellegvárában magasan trónoló pesti mintaképeiktől. Eltérnek még a Petőfi Társaságtól is. Pedig a Petőfi Társaság nagyon is kardoskodik az irodalom hazafias célja mellett. De ugyan hogy is vállalkozhatnék arra, amire legtöbb vidéki társa: az irodalmi nemzetvédelem keretén belül az általános kulturális fejlődés mindencsi szerepére? Hiszen Budapest városa a maga általános kulturális gondozása terén már rég eljutott odáig, hogy többre hivatott irodalmi társaságainak közbenjárására ne szoruljon. A vidéknek meg éppen akkor szaporodnak föl városszépítő és emelő feladatai, amikor egyre-másra születő irodalmi társaságai még hézagpótlóak lehetnek ebben a vonatkozásban is. A debreceni Csokonai Kör a nyíregyházi Bessenyei Körrel azonos esztendőben születik. Fölötte a kiegyezés korának hazug kék mennyboltja. Körötte és alatta a helybeni pokolgépes merénylet dákoromán előmoraja. Előtte az egyre jobban nagyvárosiasodé Debrecen, megnövekedett városcsztétikai, kulturális, irodalmi szükségleteivel. S mögötte: a már megalakult vidéki irodalmi társaságok példájának hajtóereje. Nem csoda tehát, ha a legutóbbiakéhoz hasonló körülményeit befolyásolják s ő is a fölötte és körötte, alatta és előtte kínálkozó tanulságok kibékítő kohézióját teremti meg. Átveszi, kegyelettel ápolja és kamatoztatja a magyar irodalomnak azokat az időtálló hagyományait, melyek a kiegyezés irodalmi életét is táplálják, fejlesztik. S bár óvatosan, de biztos termést ígérően merít a sajátosan kiegyezéskori szellemi forrásainkból is. Az így meggazdagított, kitágított látóhatárába aztán a kulturálisan építő nemzet- és városvédclcm „vidéki" sugarait szórja, melyek világnézetének erkölcsi színvonalát és reális hasznát egyaránt megadják. Ily széles és alapos körültekintéssel foglal helyet a Csokonai Kör a többi vidéki irodalmi társaság sorában. Szellemükhöz, munkakörükhöz okosan simul, amennyire kultúrérdeke megkívánja. Végeredményben mégis szülőanyjához: Debrecen lelki gyökérzetéhez, múltjához ragaszkodik legjobban. Még ott is, hol külsőleg a többi vidéki irodalmi társasághoz alkalmazkodik: Debrecen lelki alkatában rejlik a Csokonai Kör íl