Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
megalakulásának végső föltétele, belső módja és hátterc. A Tiszántúl metropolisa sokáig úgy élt a magyar köztudatban, mint zsíros barbárság menedékhelye. Pedig ez a város a kultúra trójai falova, honnan éppen nem véletlenül, kivételes csodaként szállt ki Csokonai költőnépe a művészi tehetség fegyverzetében. Ha egyáltalán csodáról lehet beszélnünk a szóban forgó esetben, akkor csoda nem egy Csokonai zsenije, vagy egy Tóth Árpád és Oláh Gábor előkelő tehetsége és származási, nevelkedési helye kontrasztjában keresendő, mert ilyen kontraszt nincs, hanem Debrecen felől nézve a dolgot - a város lelkialkatának „trójai faló"-szcrűségébcn. Vagyis abban a sajátos zárkózottságában, mely „zsíros barbárság" alá lopja a művészi érzékenységet, és csak óvatlan pillanatban engedi szabadjára... Debrecen a történelem folyamán sokat hánytatott, szenvedett külcllcnségtől. Szenvedései tették érzékennyé, de egyúttal mcggondolttá, józanná is. Őslakosai részint állandó helyhez kötött foglalkozású földművelők és iparosok, részint jövő-menő kalmárok. Előbbiektől örökölte hagyományszerctetét, utóbbiaktól szemfüles életrevalóságát. E két lelki tulajdonság birkózik egymással lélekben. Hogy kalmáriságából nem lett irodalommá átformálódásában hiú parvenüség, annak oka egyrészt az, hogy a kalmáriság is józanságra beállítottságot igényel, másrészt a stabil foglalkozásúak hagyományszcrctcténck erősebb érvényesülése. A kálvinizmus csak fokozta, mert tudatosabbá tette a modern eszmeáramlatok erős megszűrésével a debreceni józanságot. Viszont ugyancsak a kálvinizmus nagy nevelő hatása állított gátakat Debrecenben szellemi téren mind a stabil józanság, mind a mobil életrevalóság rideg üzlctiséggé fajulása elé. Ennek a debreceni lelki alapnak volt már a Csokonai Kör előtt is irodalmi közszelIcmi megnyilvánulása. A Debreceni Kör ] hagyományszcrctctc, tősgyökeres magyarsága, XVIII. század végi racionalista-humanista világnézete és erkölcsi deréksége a debreceni józan érzékenység elzárkózó magába mélyüléséből, bölcselkedő és lelkiismereti realizmusból fakad. Szintén a józan zárkózottság nchézvérű rcndszcrctctc, keleties rátartisága lehet debreceni indítéka a Debreceni Kör barokkos mesterkedő divatjának. E város formatisztclctc különben is annyira kifejlődött, hogy például Csokonait, a költészet nagy formaművészét, részben iskolai formahibái miatt csapták ki kollégiumából. Végül a Debreceni Kör botanikus kedvét főleg a debreceni őslakosság nagy részének hosszú, természetre utaltsága és természet szerinti életmódra űző valóságérzékc éleszthette. A Csokonai Kör nem közvetlenül a Debreceni Körből nőtt ki. Mégis a debreceni lelki gyökérzet és hagyományok jóvoltából ott áll a Csokonai Kör bölcsőjénél az ő élete példája. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani: a Csokonai Kör - szellemében - a Debreceni Kört támasztja fel. Csupán néhány helyi ismertetőjegyüknek a dcbrccc1 Toldy Ferenctől származó elnevezés, amely Földi János, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály és ifj. Kovács József irodalmi törekvéseinek azonosságát, egy „iskolába" tartozásukat jelölte. 42