Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

olyan mostanában sűrűn osztogatott „irodalmi pofon". Tüdős János fogja még szeretni a Nyugatot. Komlóssy Artúr előadása következett ezután a Csokonai-kultuszról. Ennek a Csokonaiért élő-haló, nemes lelkű férfiúnak szavait, melyek a Csokonai-kultusz nagy és kis dolgokban való terjedésének szükségességét fejtegették, nagy figyelemmel és élvezettel hallgatta s zúgó tapssal honorálta az előkelő közönség. Jánosi Zoltán, Debrecen költő papja lépett ezután a felolvasóasztalhoz. Jánosi ízigvérig modern poéta. Nem azok közül a modernek közül való, akik leheletfinom és artisztikus hangulatok megírásával láttatnak és éreztetnek meg velünk szokatlan és egyéni lélckrczdüléseket, hanem azoknak a modern poétáknak a sorában áll, akik az új és egész közösségeknek boldogságot ígérő eszményeknek zengő és hatalmas szavú papjai. A fennkölt hangulatú verseket nagyszerűen segítette teljes hatásúvá bámulatosan perdülő verselésével, mely a régi „debreceni" iskolának s a Csokonai vcrsclésének is nemes hatását mutatja az ő költészetérc. Egyik kiválóan sikerült versét lapunk más helyén találja az olvasó. Kardos Albert dr. értekezése következett ezután Csokonairól és Aranyról. Jól meglátott igazságain, Csokonai és Arany tartalmi és formai kapcsolatainak finom megállapításain túl az értekezés nemes és egyszerű stílusával gyönyörködtetett az illusztris felolvasó. Azok után a buja és sokféle ragyogású prózák után, melyekhez újabb stilisztáink szoktattak, a változatosság ingerével hatottak sorai, mintha bizarr és selymekben pompázó farsangi menet között egyszerűen és ízléscsen szabott fekete magyar atillájú alakkal találkoztunk volna. Szávay Gyula verseiben gyönyörködtünk azután. Szávay ezúttal is hasonlatos volt a rege Mídászához, akinek érintésétől a kavics arannyá nemesül. Alkalmi dolgokat megcncklő strófái szellemességtől, s finom formaügycsségtől csillogtak. Strófák Vitéz Mihályról című kis ciklusából itt közöljük a harmadik költeményt. ÁRKÁDIA PER Árkádiában újra per volt, Vádlottak: Holnap és Nyugat, A vád: hogy oly képekkel írnak, Tudván türelmét a papírnak, Melyek kihívják sorsukat. Kazinczy volt a vád ügyésze, Vitézé volt a védelem, S felmentő lett a végítélet, Mert begyőze, hogy a vád tévedt Vádlottak műve - képtelen. Szávay Gyula 430