Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ugyancsak Csobán Endre, másrészt Sőregi János és két munkatársa: Balogh István meg Lükő Gábor bocsátották rendelkezésemre. Debrecen, 1942. évi május hó 10-én. I. A Csokonai Kör szellemi előzményei-forrásai A 67-i kiegyezés korát Szabó Dezső nyomán szokás lett úgy fölfogni, mint a trianoni béke távolabbi okát. Valóban a kornak van valami könnyűvérű, hedonista jellege. De c jelleg a kornak csak egyik arcát mutatja s c mögött is inkább a kiábrándultság mcnckvéskényszcrct, mint az egészséges életkedv crőfölöslcgét vehetjük észre. A kiegyezés korának másik arcán közvetlenül a nemzeti őrt állás szükségérzete, komoly igyekezete tükröződik. Hogy mennyire így áll a dolog, a vidéket hozzuk föl bizonyító például. A vidék életében ekkor olyan örvendetes irodalmi megmozdulások tapasztalhatók, melyek a tiszta művészi és nemzetvédelmi szándéknak bölcs összeegyeztetésére törekednek. Amíg a főváros irodalmi erkölcse itt-ott az öncélú művészet kacér fényűzésében lobban ki, a sokszor oly méltatlanul lesajnált „humoros" vidéki atyafiak józankomoran mordulnak bele a pánszláv, pángermán és dákoromán törekvések tolvaj éjszakájába... S miközben az írókat tömegestül ejti rabul az irodalmi centralizáció „szférák zenéje", bennük: a mindjobban magukra maradó végbelickben megszületik az irodalmi decentralizáció gondolata. „Mellet fcszítni vad daccal a szélnek, / Azért is, mégis újra kezdeni, / A hit, remény, akarat, élet, /Akarni, hinni és teremteni..." E versstrófában Maghy Zoltán, a korán elhunyt derek hajdúsági költő, a hajdúsági lélek természetrajzát érinti. De mennyire illik ez az irodalmi decentralizáció apostolaira is! Egymásután alakulnak meg a vidéki irodalmi társaságok. A szegedi Dugonics Kör köztük időrendben az első. Ez még 1873-ban létesül, de három év múlva megszűnik, hogy 1892-ben Dugonics Társaság néven, mint a délvidéki magyarság tartós szellemi bástyája jelentkezzék. Követi példáját a germán veszedelmek ellen oly kifejezetten buzgólkodó pozsonyi Toldy Kör, mely csak háromévi: 1871-től 1874-ig tartó fáradozások árán láthat napvilágot. Tolnai Lajos kezdeményezi 1876-ban a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságot, de az általános cgycnetlcnkedéscn kívül főleg az ő féktelen vérmérséklete és a közönség közönye ítéli tehetetlenségre 1897-i talpra állításáig ezt a népköltészetnek hangsúlyozottan hódoló jó hírű társaságot. 1877. év kitermeli a pozsonyi Toldy Kör mellé a pángermanizmus második vidéki magyar irodalmi ellenségét: a soproni irodalmi és művészeti kört. Az aradi Kölcsey Egyesület 1881-től a maW