Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Szabad Hajdú (Móricz Pál): Kint a Hortobágyon 19 Szávay Gyulát, akit az ünnepi verséért és tréfás mivoltában is mély kedélyéért „ká­lomista diáknak" nevezett el csibukos Könyves Tóth Kálmán bátyánk, szerény tárca­rovatom akácvirág bokrétájával akarom koszorúzni. Nálánál senki inkább nem érdem­li ezt; ahol jó tanácsra, gyors cselekedetekre, önzetlen fáradozásokra, kedvderítő vi­dámságra van szükség: ott mindjárt legelöl hozza áldozatait Szávay, akinek nem sike­rült az olyan napja, midőn a közügyben, vagy egyesért, vagy társaságnak nem tehet valami jót, valami kedveset. Szávaynál résztvevőbb, kedvesebb embert nem is ösmerek a magyar földön és a most múlt hétfői nap egyik legsikerültebb napja volt a nagy kezdeményezőnek, aki a májusi zöld, üde nagy Hortobágyra bájos hölgyekből, írókból, tudósokból és egyéb urakból olyan társaságot varázsolt ki, amilyen társaság még Jókai Mór mester ott járta óta nem időzött a Hortobágyon. És ez a varázsló mester Szávay, aki a Csokonai-emlékünneppel kapcsolatosan, a hétfői hortobágyi kirándulást is rendezte, vezette, nagy íróknak a lelkét töltötte meg, árasztotta körül a hortobágyi mezőn illatozó, áradozó tüneményeivel a legszebb ma­gyar földnek, a legősibb magyar erőnek, melyet sok magyar könyvben hiába keresünk, de melynek varázsától most a Hortobágyon költészetünk olyan kiválóságai lelkesültek át, mint Szabolcska, Herczcg Ferenc, Szabó Endre, Lampérth Géza... Az utókor számára nem lesz érdektelen feljegyezni 1905. május 22-t. A kedves Szávay Gyula ekkor vezette az ő népét - városi mogorvaságokból, zárkózottságokból teljesen kibontakozott vidám, örvendező urakat és bájos-kedves asszonykákat, kisasz­szonykákat - a délibábnak az ígéret földjére, a nagy Hortobágyra (...). Szávay Gyulának minden sikerül, ha valamit keresztül akar vinni. Azért a debrece­ni társasélct felpezsdítésérc, őszintébbé tevésére, a kedvesebb, bensőségtcljcscbb érintkezésekre, hogy rokonlclkck - a társadalom által emelt sok szeges, kátránnyal festett korlátokat elkerülve, ösmerhessék, élvezhessék egymást - kívánatos volna, ha Szávay Gyula máskor is, sűrűbben is rendezne ilyen hortobágyi kirándulásokat. Mert igazán megdöbbentő, hogy itt Debrecenben minő zordsággal, ridcgséggcl kerülgetik egymást a kölcsönös bccsülésrc, rokonszenvre érdemes emberek is; mintha apjukat gyilkolták volna meg; mintha a zord elszigeteltségnél őszinte kézszorítás, mosoly és nyílt szó nem többre vinnének sok jó ügyet, amely erőnk tagoltsága miatt csak haló­dik... 19 Társas kirándulás a Hortobágyra. A fáradhatatlan, ötletes és lelkes Szávay Gyula, kiválóan rokonszenves költőnk verbuválta össze azt a díszes útitársaságot, amely a mai napon, reggeli 8 órakor, különvonaton utazott ki a Hortobágyra. Férfiak és nők, a Csokonai-ünnepségről visz­szamaradt némely kiváló vendegeink, mintegy 50-en utaztak ki (...). (Debreczeni Független Újság, 1905. május 23.) 416

Next

/
Oldalképek
Tartalom