Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Szabad Hajdú (Móricz Pál): Kint a Hortobágyon

19 Szávay Gyulát, akit az ünnepi verséért és tréfás mivoltában is mély kedélyéért „kálomista diáknak" nevezett el csibukos Könyves Tóth Kálmán bátyánk, szerény tárcarovatom akácvirág bokrétájával akarom koszorúzni. Nálánál senki inkább nem érdemli ezt; ahol jó tanácsra, gyors cselekedetekre, önzetlen fáradozásokra, kedvderítő vidámságra van szükség: ott mindjárt legelöl hozza áldozatait Szávay, akinek nem sikerült az olyan napja, midőn a közügyben, vagy egyesért, vagy társaságnak nem tehet valami jót, valami kedveset. Szávaynál résztvevőbb, kedvesebb embert nem is ösmerek a magyar földön és a most múlt hétfői nap egyik legsikerültebb napja volt a nagy kezdeményezőnek, aki a májusi zöld, üde nagy Hortobágyra bájos hölgyekből, írókból, tudósokból és egyéb urakból olyan társaságot varázsolt ki, amilyen társaság még Jókai Mór mester ott járta óta nem időzött a Hortobágyon. És ez a varázsló mester Szávay, aki a Csokonai-emlékünneppel kapcsolatosan, a hétfői hortobágyi kirándulást is rendezte, vezette, nagy íróknak a lelkét töltötte meg, árasztotta körül a hortobágyi mezőn illatozó, áradozó tüneményeivel a legszebb magyar földnek, a legősibb magyar erőnek, melyet sok magyar könyvben hiába keresünk, de melynek varázsától most a Hortobágyon költészetünk olyan kiválóságai lelkesültek át, mint Szabolcska, Herczcg Ferenc, Szabó Endre, Lampérth Géza... Az utókor számára nem lesz érdektelen feljegyezni 1905. május 22-t. A kedves Szávay Gyula ekkor vezette az ő népét - városi mogorvaságokból, zárkózottságokból teljesen kibontakozott vidám, örvendező urakat és bájos-kedves asszonykákat, kisaszszonykákat - a délibábnak az ígéret földjére, a nagy Hortobágyra (...). Szávay Gyulának minden sikerül, ha valamit keresztül akar vinni. Azért a debreceni társasélct felpezsdítésérc, őszintébbé tevésére, a kedvesebb, bensőségtcljcscbb érintkezésekre, hogy rokonlclkck - a társadalom által emelt sok szeges, kátránnyal festett korlátokat elkerülve, ösmerhessék, élvezhessék egymást - kívánatos volna, ha Szávay Gyula máskor is, sűrűbben is rendezne ilyen hortobágyi kirándulásokat. Mert igazán megdöbbentő, hogy itt Debrecenben minő zordsággal, ridcgséggcl kerülgetik egymást a kölcsönös bccsülésrc, rokonszenvre érdemes emberek is; mintha apjukat gyilkolták volna meg; mintha a zord elszigeteltségnél őszinte kézszorítás, mosoly és nyílt szó nem többre vinnének sok jó ügyet, amely erőnk tagoltsága miatt csak halódik... 19 Társas kirándulás a Hortobágyra. A fáradhatatlan, ötletes és lelkes Szávay Gyula, kiválóan rokonszenves költőnk verbuválta össze azt a díszes útitársaságot, amely a mai napon, reggeli 8 órakor, különvonaton utazott ki a Hortobágyra. Férfiak és nők, a Csokonai-ünnepségről viszszamaradt némely kiváló vendegeink, mintegy 50-en utaztak ki (...). (Debreczeni Független Újság, 1905. május 23.) 416