Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Megvannak annak a maga mélyebben fekvő, belső, valamint könnyebben észrevehető, külső okai. Az irodalmi körök visszás helyzetének és csekély hatásának legfőbb oka, hogy a magyar társadalomban még fejletlen az irodalmi érzék, még kevés az irodalmi műveltség. - A magyar társadalomnak még legműveltebb elemei is azt hiszik, hogy elég irodalmi ismereteket szereztek a középiskolában, hogy szaktudományuk művelése, szakhivatásuk betöltése fölmenti őket attól, hogy irodalommal foglalkozzanak, hogy régi irodalmi ismereteiket fölfrissítsék, újakkal pótolják, hogy az irodalmi élet iránt mélyebb érdeklődést tanúsítsanak. A művelt magyar társaságban mindenről szó esik, beszéd tárgyául szolgál az időjárástól kezdve a legmagasabb politikáig minden, de legritkábban irodalmi kérdés. Az irodalmi műveltség még ma is oly ritka virág, amelynek illata csak igen kevés háznak a levegőjét tölti be. - Pedig az irodalmi műveltség virágára, s c virág illatára minden finomabb, nemesebb léleknek szüksége volna, pedig enélkül a legfényesebb elme sem mondható teljesnek. Nem sokkal kisebb baj az irodalmi élet tényezőinek, orgánumainak aránytalan megoszlása, a főváros és vidék között. (...) A főváros irodalmi élete nemcsak azért nem egészséges, mert legkevésbé tud cllcntállani az idegen áramlatoknak, hanem mert nem annyira gazdagságában, mint terjedelmében túlteng; mindenféle korcs kinövésekre, fattyúhajtásokra ad alkalmat; ilyenek a gomba módra szaporodó szépirodalmi és képes folyóiratok, valamint az éppen olyan veszedelmesen felburjánzó irodalmi körök, amelyek inkább profanizálják, mint terjesztik nagy íróink és költőink kultuszát és melyek mindenféle irodalmi stréberségnek a melegágyai. A főváros és vidék aránytalan fejlődésének másik káros következménye, hogy vidéki író, vidéki munka, vidéki irodalmi vállalat nem számít. A főváros legjobb esetben, ha vállvcrcgctvc beszél a vidéki irodalmi élet legkomolyabb törekvéseiről, legértékesebb költői és szépprózai termékeiről. Az irodalmi körök kellő hatását külső okok is gátolják. Sem szervezetük nincs egyformán megállapítva, sem feladatuk nincs kellőképp körvonalazva. Pártolásra támaszkodó irodalmi körök és választáson alapuló írói társaságok váltakoznak egymással a vidéken. Egy csupán hangvcrscnyfélékct tart, másik szabad líceumi előadásokat rendez, a harmadik nyclvtcrjcsztő egyesület, a legtöbb pedig c célokat mind maga elé tűzi és erejének megoszlása miatt egyetlen célját sem éri el. (...) A megoszlás és szétforgácsolás káros következményei annál érezhetőbbek, mert a vidéki köröket eddigelé semminemű kapocs nem fűzte össze, sem anyagilag, sem szellemileg nem támogatták egymást. A magyar irodalmi élet különböző betegségeit akarja orvosolni az az országos mozgalom, melynek zászlóját bontotta most ki a Petőfi Társaság. Ha a bajok közül csak egyet-kettőt sikerül megszüntetni, akkor is a legnagyobb örömmel kell minden irodalmi embernek, minden irodalombarátnak - szóval minden művelt embernek - a mozgalomhoz csatlakozni. - Nem számítunk arra, hogy az irodalmi érzék hamarjában nagyra fejlődik, hogy az irodalmi műveltség rövid idő múlva elfoglalja társadalomirányító és nemzetfenntartó szerepét, de talán csökken a főváros és vidék szellemi élete 410