Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

között a nagy ellentét, és bizonyára közelebb hozza, állandóan össze fogja kapcsolni s így anyagilag, szellemileg, meg fogja erősíteni a vidéki irodalmi köröket. A Csokonai Kör talán minden más irodalmi tényezőnél nagyobb örömmel és nagyobb készséggel állhat a kibontott zászló alá. A Csokonai Kör régen hangoztatja mindazon eszméket, melyeket most a Petőfi Társaság írt zászlajára; tőle telhetőleg ápolja a testvérkörökkel az összeköttetést, sőt egy irodalmi folyóirat tervével is azért állott elő, hogy legalább Debrecenhez közel eső irodalmi társaságok között teremtsen némi kapcsolatot. A Petőfi Társaság által összehívott országos értekezleten bizonyára ott lesz a Csokonai Kör és ott teljes szívvel-lélekkel támogatni fog minden helyes törekvést. (1902. decemberi újságkivágat a Csokonai Kör hagyatékában) A Csokonai Kör küldöttei a Petőfi Társaságban A Petőfi Társaság keddi nagy gyűlése után a társaság tagjai megtartották azt az értekezletet, melynek célja az országos irodalmi szövetség megalakítása. A tanácskozásban élénk részt vettek a Csokonai Kör küldöttei is, ti. Komlóssy Arthur alelnök és Kardos Albert titkár, akik közül az előbbit az előkészítő bizottságba is beválasztották. (...) Az eszmét a fővárosiak és vidékiek egyaránt üdvösnek nyilvánították, de bármilyen beható vita folyt is mindkét értekezleten, még sem tudták megtalálni azt a formát, amelyben az eszme megvalósítható lenne. De ez nem baj, mert a jó bor az, mely sokáig erjed. (J903. január 7-i újságkivágat a Csokonai Kör hagyatékában) A Csokonai-kör A Csokonai-kör felolvasó ülése, szombat délután, nagyobb érdeklődést is megérdemelt volna, mint aminőt tapasztaltunk. Még jó kifogásnak, hogy a felolvasó ülést megelőzőleg áprilisi bolondját járta az idő, hideg, sűrű csőt zuhogtatva kálvinista Rómánkra, így legalább okolhatjuk az időt, hogy miatta maradtak sokan otthon, kiket ott szerettünk volna látni, és kiknek ott is kellett volna lenni, midőn Debrecen város egykori és egyik legnagyobb főbírájáról, városnak, kálvinista egyháznak, főiskolának egyaránt nagy jótevőjéről, néhai Domokos Mártonról hangzott tanulságos felolvasás. Ekkor bizony az egyházi férfiakat, tanárokat, a régi törzspolgárság tagjait tüntető nagy számban szerettük volna a fclolvasóteremben látni... (Debreczen, 1903. április 27.) 411