Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Irodalmi társulatnak első kötelessége, hogy tisztességes jutalmakkal pályázatokat nyisson, módot, alkalmat nyújtson a szellemi tornára. Legelőször is a helyi viszonyokra lévén tekintettel, megíratná székhelye vidékének monográfiáját, jó források alapján a város történetét, vidékének nyelvszótárát, s hogy az irodalomtörténettel foglalkozóknak is tért nyisson, részletes életrajzát annak az írónak, poétának, kitől nevét vette. A Csokonai Kör abban az irányban, melyben jelenleg mozog, határozott eredményt produkál, de azon túl nem tud, nem képes menni. Hiányzik a nervus rerum,

5 a pénz, mely nélkül pedig nem lehet boldogulni. (...) Hiába akarnánk társadalmi úton alapot teremteni - sikertelen volna - mert ilyen célokra manapság nem áldoznak. A Csokonai Körnek pedig soha nem lesz annyi alapja, hogy száz forintokat tűzhessen ki pályázatokra. Hogy lehetne tehát modus vivendit

6 találni, miszerint ezeket a terveket megvalósíthatnánk? Ha jól emlékezünk, Debrecen város a millenniumkor alapítványt tett, melynek kamatai kulturális célokra fordíttatnak. Adjon át a város a Csokonai Körnek annyi pénzt, amennyiből tisztességesen díjazott pályázatokat lehessen kiírni, elsősorban is Csokonai Vitéz Mihály életrajzának megírására, s azután a többiekre. Hogy ez minden tekintetben helyes dolog lenne, elismeri mindenki, s szívesen egyeznék bele még a legcsökönyösebb bizottsági tag is. így fel lehetne lendíteni hatalmas lökéssel a kör működését és színvonalát, s merjük mondani, akadna mindig olyan pályázó, ki irodalmi becsű munkákkal emelné a kör reputatióját. (Debreczeni Hírlap, 1898. november 17.) A boldogság - örök nyugalom Már hajnal felé járt az idő. A borral telt asztalt víg bohém társaság ülte körül. A társaság már abban az állapotban volt, mikor mindenki beszélni és meghallgattatni óhajtott. Az asztal végén két fiatal költő vitatkozott. A boldogságról folyt a vita. Az egyik poéta azt állította, hogy boldogságot csak a költészet ad. A másik, ki módfelett szomorú, tépelődő verseket szokott írni, azt vitatta, hogy a boldogság örök nyugalom. „Ez nem lehet - vitatta az első - hiszen ilyen nincs is." - „Ugye - fordult aztán a társaság legidősebb tagjához - te is azt tartod, hogy nincs örök nyugalom?" - „Nem! szól nyugodtan a kérdezett -, én azt hiszem, hogy van örök nyugalom!" - Általános szörnyülködés. „Hol? - hangzik aztán a kérdés. - „A Csokonai-körben!" - adja meg a választ általános derültséget keltve. (Debreczeni Hírlap, 1899. január 23.) 5 Démoszthenész nevezte így a pénzt: a dolgok mozgatóereje. 6 Különböző érdekek összehangolása. 391