Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

A Csokonai Kör (...) A kérdésre, hogy mit is csinál valami irodalmi életbevágó dolgot ez a mi irodalmi körünk, igen nehéz volna alapos feleletet adni, mert választmányi gyűlésein kívül, hol inkább a kör anyagi ügyeit érintő dolgok tárgyaltatnak, évenként elégnek tartja két-három felolvasással életjelt adni magáról, s azután ismét visszaesik mélységes álmaiba. Figyelemmel kísérve más nagyobb vidéki városok hason irányú köreinek munkálkodását, sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy Debrecennek ez egyetlen irodalmi köre mennyivel hátrább áll náluk. Ott van a nagyváradi Szigligeti Kör, melynek agilis vezetősége igazán derék munkálkodást fejt ki s a város társadalmi életében nélkülözhetetlenné vált pozíciót foglal el. Eperjesen a Széchenyi Kör is sokkal nagyobb tevékenységet fejt ki. Ott van Kassa az ő ifjú Kazinczy Körével! Már eddig is fényes jelet adta hivatása iránti ügyszeretetének. A szegedi Dugonics Kört nem is említem, mert ez akármely fővárosi irodalmi körrel felveheti a versenyt, hanem megemlítem végül a pozsonyi Toldi Kört, meg a soproni írók és Művészek Körét, melyek ott a nemzetiségi vidéken nehéz viszonyok között is dicséretes eredményt érnek cl. Hát vajon miért van éppen Debrecen, a nagy magyar Alföld c hírneves központja, ilyen elszigetelt állapotban? Miért van az, hogy a különben nemes hivatást teljesítő Csokonai Kör nem tudta még szorosan magához bilincselni a város értelmiségét? Nem tudjuk, a Csokonai Kör alapszabályai intézkednek-c ily módon, de ha nem intézkednének, alapszabály-változtatással is intézkednie kell, hogy a Csokonai Kör oly irodalmi társulata legyen Debrecennek, mely kiható munkásságában ez irányban is imponálni tudjon. Hiszen semmit sem von le a Csokonai-kultuszból, ha a kör, mint valóban írói kör is szerepel. (...) (Debreczen, 1899. július 2.) s Koncz Ákos: A Csokonai Körről (...) Én is abban a véleményben vagyok, hogy a Csokonai Kör nagyon, de nagyon szűk körben mozog, s amilyen dicséretes tevékenységet fejt ki a Csokonai-kultusz ápolásában és a nagy költőre vonatkozó relikviák összeszedésé[bc]n, aránylag igen keveset lendít Debrecen irodalmi életén, mert beéri egy-két felolvasóestével, mely nyomtalanul vész el a többi közepes érdekű események sokaságában. Ez kétségkívül hiba, mert Debrecen nemcsak kiterjedésére nagy, de intelligens közönsége is van, melynek van érzéke a szép és nemes dolgok iránt. Még talán áldozni is jobban tud, mint sok más város, ha annak valamelyes szellemi eredményét látja. Végül annyi nálunk az író ember, hogy együttműködésük nemcsak irodalmi életet teremthetne köztünk, hanem helyes irányba terelhetné az ízekre tagolt társadalmat, egyesítve azt irodalmi téren. 392