Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ságok működését üzleti alapra? Akkor nem érünk többet, mint egy hangversenyiroda, amely bizonyos pénzösszeg lefizetése mellett megrendezi a hangversenyét bárkinek, ha semmi köze sincs is a művészethez. Az irodalmi társaság szerepe egy-egy városban az, hogy fogékonnyá tegye a lelkeket az irodalom igazi értékei iránt, a legújabb munkákon kezdve egészen a legrégebbiekig. Ha a művelt középosztály elszegényedett és sanyarú anyagi viszonyai között semmihez nincs kedve, további rétegeket kell megvenni az irodalom számára. Vannak pedig rétegek alant is, fent is. Ezeknek a bevonása különböző eszközökkel történhetik. A szoros értelemben vett népi rétegeket megnyerhetjük tanítással, a jó munkák olcsó vagy egészen ingyenes bemutatásával. Az újgazdagnál már erősebb eszközöket is igénybe vehetünk. Akinek fölöslege van, köteles ebből e nemzet lelki szükségleteire juttatni. Az újgazdag maga köteles megszerezni - mert van rá módja - a műveltségnek azt a fokát, amely képessé teszi a művészi alkotások élvezetére és pártolására. Mind a két réteg számára elengedhetetlen kellék a megjelent munkák, művészi alkotások ismertetése komoly kritika szempontjain át. Ezt a munkát végezhetik cl nagyszerűen a vidéki irodalmi társaságok. Ha egy irodalmi társaság nem képes rá, meg kell osztani a munkát a több mint kéttucatnyi irodalmi társaság között, amely a vidéken működik. E nélkül a munka nélkül irodalmi életünk továbbra is az üzleti és klikkszempontok vadászterülete lesz. A felosztást el lehet végezni a kiadók vagy irodalmi műfajok szerint. Ezt a munkát nem vállalhatja se fővárosi lap, se fővárosi irodalmi társaság. A fővárosoknak külön szempontjaik vannak, és ezek a szempontok sosem egyeznek meg a vidék egészségesebb szempontjaival. Egységes akció esetén a kiadók készségesen fogják megküldeni kiadványaikat az akció számára. Amelyik kiadó kibújni igyekeznék ez alól az erkölcsi kötelezettség alól, már ezáltal megmutatná, hogy fél a jóindulatú, komoly kritikától. (A kiadók nélkül is el lehetne végezni a bírálatot a helybeli könyvtárak segítségével.) Ez a módszer már két-három év múlva komoly eredményeket érhetne el, feltéve, hogy bírálatainkat a könyvvásárlókkal alkalmas módon közölni tudjuk. A selejtes munkák kiadóinak üzlete szűkebb korlátok közé szorulna. A jó munkák olvasásával nemcsak az ízlés terjedne, hanem az igazi értékek is levegőhöz jutnának. Ha súlyos is a helyzet, nem szabad kétségbeesnünk, sem a munkából kiállanunk. Jusson eszünkbe a Csokonai kora, amikor az írónak ellenségesebb viszonyok között kellett élnie és mégis megélt. A Csokonai Kör nem is riad vissza a nehézségektől s az elmúlt évben is megmutatta, miként lehet csekély eszközökkel nem csekély eredményeket elérni. (Csobán Endre: Jelentés a Csokonai Kör 1936. évi működéséről - kézirat - DIM) 371