Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1937 Lassanként rá kell jönnünk, hogy a Csokonai Kör szervezete nem felel meg a változott időknek, nem felel meg még akkor sem, ha tudjuk, hogy a Csokonai Kör alapszabályait 6 évvel ezelőtt újítottuk meg. A társadalmi rétegek között súlyos eltolódások, clcsuszamlások keletkeztek és a Csokonai Körnek is változtatnia kell a maga állásfoglalásán, munkáján, ha nem akar lemaradni az idő rohanó vonatáról. Rögtön hozzáteszem, hogy a helyzet felismerésével egyetlen irodalmi társaság sem előzte meg a Csokonai Kört. Úgyszólván az összes magyar irodalmi körök vegetatív életet élnek s a legtöbbjük talán nem is gondol itt megoldandó, sőt előbb megkeresendő problémára. Vagy belenyugszanak a tényleges helyzetbe, vagy legfeljebb az idők sanyarúsága miatt panaszkodnak. Legyen a Csokonai Kör az első, amely a problémát meg fogja oldani. Hatalmas kérdéskomplcxumról van szó. Három tényezőt kell egy nevezőre hozni, ha eredményt akarunk elérni: közönséget, az írókat és az irodalmi társaságok helyesen felfogott célját. A közönség megváltozott, az írók is. Valószínűleg módosulni kell bizonyos mértékig az irodalompolitikai elvnek is. Az is valószínű, hogy a közönség és az írók nem egyformán és nem egy mértékben változnak. Sőt, ez nem is valószínű, hanem minden egyébnél bizonyosabb. A magyarság háború utáni írói már látják a magyarság problémáit és írásaikat ezekhez szabják. A közönség egyelőre csak a megélhetés nehéz súlyát érzi és minden tevékenységét ehhez az egy problémához igazítja. Ha véleménye van irodalmi és művészeti kérdésekben, nem találja, a mai sok zavar között nem találhatja meg a maga ép érzékét, hanem régi és új jelszavak után megy, és akármerre indul, ingovány nyílik meg alatta. A Tart pour Tart régen levitézlett harci jelszavait még ma is sokan kurjongatják, mikor az élet az égető problémák megoldását várja. A kiadók vagy tájékozatlanok, vagy célzatosan elfogultak, vagy a közönség legalsóbb rendű igényeinek kielégítését tartják üzleti szempontból kötelességüknek. így éppen a legsekélyebb munkák jutnak szóhoz, elsősorban azok, amelyek politikai vagy gazdasági érdek szolgálatában állnak. Pedig az irodalom és a művészetek terén szorosan cl kell választani az igazi, bensőleg érzett nemzeti irányt a politikától és a gazdasági hatalmak harcától. Az irodalomnak mindig a becsületes nemzetfenntartó elemek érvényre juttatásáért kell harcba állani, akármilyen oldalon találja azokat. (Egyébként tisztességes törekvés csak tisztességes politikai pártban és tisztességes gazdasági alakulatban foglalhat helyet.) Az első megoldandó probléma tehát az irodalom és a közönség problémája. Vizsgálni kell, mire van szüksége a magyar közönségnek, nem azért, hogy a mindennapi életét a maihoz hasonló módon a legprimitívebb, csak a mának élő szükségletek kielégítéséért élje, hanem azért, hogy újabb alapot vessen a magyarság jövendő életének. Tisztázni kell mindenekelőtt azt a kérdést, hogy ki foglalkozhatik irodalommal, s nincsen-c helye itt is egy kontársági törvénynek. Vizsgálni kell azt, hogy ki tarthat irodalmi és tudományos előadást s helycs-c az, ha gazdasági alakulatok hangversenyt rendeznek, tagjaik költeményeit irodalom gyanánt tálalják fel s magukat íróknak elncve372