Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

kap a tárgyalt íróról, nagyemberről vagy bármely más felvetett témáról s össze nem függő részlctképek helyett kiforrott egész ítélettel távozik el az előadásról. Lassanként a közönség szélesebb rétegeinek a tudatába is belevésődik a Csokonai Körnek ez a rendszeres munkája, s remélhető, hogy ezen a réven egyik fontos célunkat, új rétegeknek a műértők és élvezők közé való bevonását eredményesen tudjuk szolgálni. Ami a konkrét irodalmi célokat illeti, a Csokonai Kör segíteni akarja, mert segítenie kell a népies irány kifejlődését. Válságos időkben az ősi nemzetfenntartó erők mentették meg a magyarságot mindig. Nem lehet ez másképp ma sem. Ezekért az erőkért pedig le kell nyúlnunk a mélybe, a nép változatlan lényegű ősi lelkéhez. A Csokonai Kör úgy gondolja, hogy a most következő évtizedeken át az irodalom népies arca kerül homloktérbe s a nép komoly tanulmányozása és az irodalomnak népies motívumoktól való megtermékenyülése az elmúlt ún. nagyvárosi korszak után irodalmi életünknek hasznára lesz. Már most felemeli azonban a szavát a népieskedés, a sallangos népiesség ellen. A népi józanság nem modorosság, a természetesség nem durvaság, a szabad érzés nem szabadosság, és a szabadabb forma nem pongyolaság! A népies írásokat ne olyan írók gyártsák, akik csak a kávéházak teraszairól vagy a gyorsvonat ablakán át ismerhetik a népet, hanem olyanok írják ihletett lélekkel, akik maguk is a nép között éltek vagy élnek, s nem egyes szavaik, hanem gondolkozásuk módja azonos a népével. Mert ezt kell adnia a népies irányba forduló irodalomnak: a nép lelkét, nem a népi beszéd külsőségeit, azokat az érzéseket, amelyek a népművészet mögött buzognak, nem a cirádákat, amelyek a lényegnek csak járulékos kifejezései. A magyarság tudatának kialakítása érdekében mi, a Csokonai Kör úgy érezzük, hogy részt kell vennünk a nemzet jelen feladatai és jövő céljai megállapításában is. Ezért vette munkába a tudományos szakosztály Debrecen lelkének megismerését. Ezen keresztül akar behatolni a magyar lélek legmélyébe. Debrecen ugyanis az ősi magyar kultúrát a legtisztább formában őrizte meg az összes magyar városok között, mert itt ez a kultúra megszakítás nélkül élt és dolgozott, míg más magyar városokban, főként a török hódítások miatt, hosszabb vagy rövidebb időre megszakadt. Debrecen lelkének megismerése tehát a magyarság megismerését fogja jelenteni nekünk. Ezért rendezett a tudományos szakosztály felolvasó ülést a debreceni cívis professzorokról, Bethlen Gábornak Debrecennel való kapcsolatairól. (...) Ezért mutatta be dr. Révész Imre tanulmányában, hogy egy debreceni teológus milyennek látta ezelőtt fél századdal Nyugat egyik fontos államát, Németországot. Ezért ismertette dr. Csűry Bálint előadásában a rokon finn nép földjét és lelkét. (...) Az irodalmi szakosztály viszont a nyugati népek szellemi világának ismertetése útján igyekszik erősebb világításba helyezni a magyar irodalmat és a magyar lelket. E mellett gondot fordít a magyar írók és művészek műveinek ismertetésére is. (...) (Csobán Endre: Főtitkári jelentés 193S. január 1.-1936. június 30. - kézirat - DIM) 369