Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

nincs mit félnünk anyagi megrázkódtatástól. Míg az előző években legfeljebb százra emelkedett az új tagok száma, az idén a kétszázat is meghaladja, akik között tekintélyes, mintegy 40 főnyi csoportot tesznek az alapító tagok. A kör iránti áldozókészséget mi sem bizonyítja inkább, minthogy az utóbbi hat évben megkétszereződött az alapító tagok száma, 75-ről 150-re szökött. (...) A Csokonai Kört a maga többágú működésében, már csak a tagokkal való folytonos érintkezés fenntartásában állandóan segítette a helybeli sajtó, amely készséggel nyitotta meg hasábjait a kör hivatalos és félhivatalos közleménycinek és mely örömmel vett tudomást a Csokonai Kör életének minden fontosabb mozzanatáról. Hogy néha egy-egy csipkedő szó is esett a Csokonai Körről, azon, mint a nyilvánosság előtt működő egyesület, nincs mit csodálkoznunk, legfeljebb azt olvashatjuk ki belőle, hogy a Csokonai Kört is utolérte a forma szerinti, a hivatalos irodalmi társaságok közös sorsa, hogy ellene is mint az Akadémiai, a Kisfaludy és Petőfi Társaság ellen gyakran intéznek támadásokat a hírlapírók, hogy kapuját folyton döngetik a sajtó fiatal óriásai, egyszer, hogy erejüket mutogassák, másszor, mert elunták a kívül állást. Komolyabb panaszunk van a fővárosi újságokra, amelyek közül még irodalmi pályázatainkat is csak kettő-három szokta közölni, a legtöbb pedig kitörölte hasábjairól az irodalom, vagy legalább a vidéki irodalom rovatát. - E szcrctctlcnséget nemcsak a politikai lapoknál tapasztaljuk, hanem a szépirodalmi folyóiratoknál, úgyhogy ilyenkor mindig feltámad bennünk a régi óhajtás egy debreceni tudományos és irodalmi folyóirat után, mely nemcsak odaadással, hanem méltó módon is szolgálná a Csokonai Kört és vele együtt a vidéki irodalom érdekeit. Természetesen c feladatot nem teljesítheti a múlt év folyamán megindult Debreceni Szemle? bár szívcsen elismerjük, hogy ez a hetilap mindig rendelkezésére volt a Csokonai Kör minden ügyének és készséggel ajánljuk a Csokonai Kör minden tagjának erkölcsi és anyagi támogatásába. A tudományos és irodalmi folyóirat alapításánál sokkal sürgősebb és szükségesebb feladat volna reánk nézve a közművelődési ház eszméjét megvalósítani. A Csokonai Kör ebbéli kívánságát annyiszor hangoztatta, az eszmét már oly régóta hirdeti, a terveket már annyira kifejtette, hogy ez ügyben alig lehet szava, itt a sor már a cselekvésre került, amely nem a Csokonai Kört, hanem a várost illeti. Bízunk is a városi tanács bölcsességében és a törvényhatósági bizottság áldozókészségében, hogy a város, amely az utóbbi években annyi szép épülettel gazdagodott, mihamarabb ékesíteni fogják a legméltóbb művészi épülettel, a közművelődési házzal. A Csokonai Körnek még ezen kívül is vannak a jövőre néző tervei. Az idén sem feledkezett meg arról a kitűzött magasztos céljáról, hogy debreceni kettős szobor hirdesse Arany és Petőfi dicsőségét és hozzánk való szorosabb tartozását; folytatta c célra a tőkegyűjtést és fölkeltette a Tiszántúli Rcf. Egyházkerület jóakaró figyelmét. De '' Dcbreczcni Szemle. Politikai, irodalmi, színházi és képzőművészeti hetilap. Az első szám 1912. január l-jén jelent meg. A jelentésben tehát hibásan szerepel a múlt év, talán arról lehet szó, hogy az első szám már az előző év decemberében megjelent. 358