Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ennek a szép irodalmi és művészeti szempontból egyaránt fontos eszmének még érlelődni kell. Ellenben egy olyan feladatot, amelyet a Csokonai Kör a maga szellemi és anyagi erejéből megoldhat, még ez évben igyekezni fog megvalósítani. Összegyűjti a felolvasóüléseinkben elhangzott, Csokonairól szóló értékesebb tanulmányokat és kötetbe foglalva kiadja, hogy egyrészt egyik legfőbb hivatását, a Csokonai-kultuszt szolgálja, másrészt eleget tegyen a tagok iránti kötelezettségének, midőn évkönyv gyanánt ilyen tartalmas könyvet ad kezükbe tagilletményül. (...) A Csokonai Körnek nincsen iskolája, mindenkit tisztel és szeret, aki szépet és jót alkot, és csak sajnálja azokat, akik koravénen örökké mások hibáin keseregnek ahelyett, hogy maguk négy jó sort alkotnának. Fővárosban és vidéken egész vállalkozások alakulnak, melyek verejtékezve keresik a mindenáron újat, a csapongón vakmerőt s az irodalom tűzoltó létráinak magasából egész rajok perlekednek a nappal, mely ma úgy kél és nyugszik, mint tegnap s a verőfénnyel és meleggel, mely szénhidrátos új olajokkal nem szagosítja, nem színesíti magát. Szép, szép ez a felfedező, ez az újozó munka. Vegykonyhájából új színek szüremlenek le, lelki tornászataiból az írásművészet sok dzsiu-dzsicu fogása alakul ki, s válik közkinccsé, de a hagyományok régi vonalai, keveretlcn egyszerű színei, verőfényből táplálkozó melegségei és árnyékos hangulatai azért sohasem vesztik el hatásaikat s a hatás lévén az érték, értékeiket sem. (...) (Szávay Gyula) 1912 (...) Nagy szerencse az, ha valaki még ünnepelni tud. Az ünneplés maga is egy költői érzés, mert az alapja valami naivság, valami képzelődés, egy szűzen maradt érzés a gyermek lelkéből, amint hogy a mi tiszteletünk tárgyait, a költőket is az jellemzi, hogy lényükben mindig megőrződik valami a hiszékeny, a félénk, a botorkáló gyermekből s ez néha éppen olyankor látszik meg, amikor azt hiszik, hogy no, most az egyszer megmondogatták, ami a szívükön feküdt, férfiasan. Megmondogatták - és körös-körül mosolyognak rajta. S azért is szeretjük őket, mert mindig hálásnak és melegnek kell lenni azok iránt, akik ajkunkra mosolyt tudnak csalni, s akik valami adomány révén lelkünkre tudják borítani a gyermekérzések üde tisztaságát. A Csokonai Körnek már ez az egy rendeltetés is életjogot ad, hogy a mai világot: a gondok, a tülekedések, az éhességek és irigységek világát kézen tudja fogni s el tudja egy-egy órára vezetni a régi füves és virágos játszótérre, ahol redős arcának vonásai arra az órára legalább, merengőre és mosolygóra simulnak. 359