Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Mert több mint egy félszázad óta nincs olyan művelt magyar ember, legyen az nő vagy férfi, öreg vagy fiatal, gazdag vagy szegény, akinek szívében, lelkében, érzelmi élctfcjlődésében valami emlék, valami húr meg ne rezdült volna ez alkalommal. Öreg embereknek, tisztes matrónáknak szívében felújultak ifjúságuk ábrándvilágában már feledésnek indult képei, édes fájdalommal elemzik újra ifjúkori érzelmeiket és a maguk szívének valami egyéni érzelmét érzik megérintve Jókai halálhírére. És van-e férfi, ifjú vagy leány, ki a maga legszentebb érzelmeinek, kedélyvilágának, hazaszeretetének, szerelmének bölcsőjénél, életcéljai megalkotásaiban, életfelfogása nemesülésében ott ne érezné legalább egy percre most is Jókai szellemét? Nem egy magyar család van, melyben a nagyanya, anya és a hajadonleány érzclemvilága egyaránt rezgésbe jött e halálhír vételére. Az emlékeknek ezen egyetemes felújulása, azon lelkeknek és szíveknek sokasága, melyek legbensőbb érzelmeinkben vannak megérintve, teszi egyénivé a magyar művelt közönségénél a Jókai halála felett érzett gyászt. És bizonyára a Csokonai Kör tagja között is sokan vannak, kik ezen gyászban így osztozkodnak és helyeslik, hogy addig is, míg a Csokonai Kör választmánya által kitűzött, a Jókai emlékének szentelt gyűlésen bővebben lesz méltatva a nagy regényíró munkásága, - e néhány szóban az elnöki székből is megemlékeztem róla. De azt is fel kell említenem, hogy az elhunyt nagy költő szellemének egyenesen városunk iránt érzett szeretete és érdeklődése is kötelességünkké teszi a meleg hála érzetének kifejezését adni. Több művének, elbeszélésének tárgya egyenesen városunk történetéből van véve és előszeretettel, jellemző és művészileg jellemzett alakokban tünteti fel c város múltját, szellemét és művelődési súlyát. Azt pedig személyesen bizonyíthatom, hogy midőn azon Magyarországot ismertető történelmi és korrajzi munka megjelent, amely korán elhunyt trónörökösünk nevével van kapcsolatban, a Debrecen ismertetéséről szóló résznek, mint amelyre a legnagyobb súlyt fektette, megírását magának kötötte ki és csakugyan ő is írta meg. Kötelessége tehát és egyszersmind joga is a Csokonai-körnek, hogy a Jókai halála feletti fájdalmat ez alkalommal és Debrecen nevében is kifejezze. (...) (Géresi Kálmán) (...) Mielőtt arról számolnánk be, amit tettünk és elértünk, elsősorban éppen azokra a feladatokra kívánjuk tagjaink és a nagyközönség figyelmét felhívni, amelyek régóta nyomják a mi lelkünket, amelyek megvalósítása érdekében régidő óta dolgozunk, de amely feladatok megoldását mind ez ideig a kétes jövő köde borítja. E feladatok jobbadán olyanok, amelyeket a Csokonai Kör egymagában nem létesíthet. Szükséges, hogy e munkához egyfelől a nagyközönség, másfelől maga Debrecen városa, illetőleg a város hatósága sorompóba lépjen és közreműködjék. Jól tudjuk, ez a két tényező, amilyen nagy, olyan nehézkes is. Akár egy-egy roppant hegy, amelynek megmozdításához föld alatti és felhők fölötti hatalmak ereje szükséges. A Csokonai Kör gyenge szava ahhoz nem elég. 339