Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

lomról semmit sem mondó tárgyaknak a gyűjtésében. Persze érthető a kör relikviákhoz való vonzódása, hisz egyrészt számukra nemcsak Csokonai művei, hanem alakja is fontos volt, másrészt e tárgyegyüttes segítségével a kör növelhette hatókörét. A kör vezetői hamar megtapasztalhatták, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, melyek egyedül csak a relikviák révén szólíthatok meg. Annál kevésbé lehetett idegen e tárgyak gyűjtése a Csokonai Körtől, mert a működésük előtti és részben előzményüknek is tekinthető Csokonai-kultusz kizárólag a költő személyéhez és kultusza tárgyaihoz kapcsolódott. így van ez mind az ún. népi Csokonai-kultusz körébe tartozó legendák és tárgyak, mind pedig a hivatalos kultuszát hirdető szobrok és emléktáblával megjelölt lakóháza esetében is. A kör vezetői nem tehették meg, hogy az előbbieket kizárják az általuk működtetett kultuszból, mert akkor eleve egy szűk irodalmi érdeklődésű réteg képviselőiként kellett volna önmagukat definiálniuk. Lilla gyűrűje bizonyára több érdeklődőt vonzott, mint a nehezen értelmezhető Csokonai-művek. E törekvésüket mintegy betetőzte a Csokonai-ház megszerzése és múzeumként való berendezése. Számukra is ismertek voltak a nyugat-európai példák, természetesen nem volt ismeretlen előttük a kiskőrösi Petőfi-ház kcgyhellyé alakítása 1890-ben és a fővárosi Petőfi Ház létrehozását szorgalmazó törekvés sem. A Csokonai-ház a hely szentségén túl mindenekelőtt azért lehetett fontos, mert folytonos, újra és újra megújítható nyilvánosságot biztosíthatott volna a számukra. Ereklyetáruk időnkénti kiállításától közönségük gyarapodását remélték. Emellett azt is hitték, hogy c múzeum révén vonzó kulturális célponttá, zarándokhellyé tehető Debrecen. E kulturális intézmény tehát elképzelésük szerint nemcsak a kör számára lehetett volna hasznos, hanem a város számára is, mely így a kultúrára áldozó, modern városok sorába emelkedhetne. A Csokonai-házra úgy gondoltak, mint Debrecen legjellemzőbb kulturális intézményére. Csokonai szülőházában kapott ugyanis helyet a Csokonai Kör, a Városi Múzeum és a Műpártoló Egyesület, vagyis a város legfontosabb kulturális intézményei. A Csokonai-ház a megnyitása után nemcsak a Csokonai-relikviákat mutatta be, hanem itt nyílott meg a város múzeuma is, amelynek gyűjteménye mindenekelőtt néprajzi anyagból állt. Többször sürgették a szakszerű néprajzi gyűjtés megindítását, mert az a népi kultúra, amely sajátossá teszi a város és a régió arculatát, az utolsó órájába jutott. A kör vezetői - tudomásunk szerint - nem fejtették ki részletesen nézetüket a néprajz szerepéről. Az azonban bizonyos, hogy a néprajzi gyűjtést nemzeti jelentőségűnek tartották. Az irodalmi kéziratok és relikviák gyűjtésével, valamint az etnográfiai múzeum létrehozásának sürgetésével jelentős szerepe van a Csokonai Körnek abban, hogy 1902-ben létrejöhetett a Városi Múzeum, amely 1905-től fogadta a látogatókat. A múzeum nyitvatartásával egy időben a kör lehetővé tette a Csokonairelikviák megtekintését is. A Csokonai-ház múzeumi célra való átalakítása csak az első lépcsőfok volt azon az úton, melynek végén a Közművelődési Ház megépítése szerepelt. Jó két évtized múlva ez is megvalósult. A Csokonai Kör is új helyre költözött, ekkor azonban már kevesen voltak azok, akik nagyra értékelték a kör Csokonaikultuszát és áldozatvállalását. Az ismétlődő szertartások nem a vallási kultuszok mi31