Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tikus jellegét idézték meg, hanem üressé váló hivatalosságát. így áldozatuk is, melyet a város emelkedéséért hoztak, sokak számára hiábavalóságnak vagy önnön fontosságuk kiemelésének tűnhetett. A kötet tartalma Kötetünk a Csokonai Kör történetét bemutató dokumentumokat három részre osztja. Az elsőben Asztalos Dezső (1913-?) A Csokonai Kör története című munkáját közöljük. Asztalos írása eredetileg diplomamunkának készült. A munka megjelentetése a feltétele lett volna annak, hogy a szerző megkapja a doktori címet. Erre azonban talán a háborús körülmények (1944-45) miatt nem került sor. Asztalos azt szerette volna, ha a kör jelenteti meg munkáját, ettől azonban a kör vezetői ódzkodtak. A szerző ennek okát, ahogy Zsigmond Ferencnek írt leveléből kiderül, írása kritikai megjegyzéseiben vélte felfedezni. Ma olvasva a szöveget azonban inkább az tűnik valószínűnek, hogy Csobánék nem voltak megelégedve a diplomamunka színvonalával. Asztalos stílusa valóban nehézkes, a szöveg néha az olvashatatlanság határát súrolja. Ennek ellenére fontosnak tartottuk megjelentetését, mert ő még hozzáférhetett olyan dokumentumokhoz, melyek ma már nem lelhetők föl. így például szövege itt nem közölt irodalomjegyzékében hivatkozik Csobán Endre néhány olyan eves jelentésére, melyek a hagyatékát őrző közgyűjtemények egyikében (Debreceni Irodalmi Múzeum, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtára Kézirattára, HajdúBihar Megyei Levéltár) sem találhatók meg. Mindezen túl Asztalos még ismerte a kör meghatározó vezetőit és tagjait, akik kiegészíthették, személyes közlésekkel pótolhatták a hiányzó adatokat. Ismereteink szerint adatait tekintve Asztalosé a legteljesebb munka. Asztalos Dezsőről az említetteken túl nem sokat tudunk. A 30-40-cs években számos írása látott napvilágot, főleg a népi irodalomról, ill. a helyi irodalmi életről. 1938tól az Ady Társaság titkári tisztét töltötte be. A múzeumunkban őrzött hagyatékában található feljegyzések alapján úgy tűnik, hogy a háborúban komolyan megsérülhetett, hisz hadirokkantsági nyugdíjért folyamodott. Jegyzetfüzeteiből és pár fennmaradt leveléből az is sejthető, hogy valamiféle clmczavarral küszködött, amelynek jelei - legalábbis Juhász Izabella megjegyzése és Nagy Sándor személyes közlése szerint - már a háború előtt láthatók voltak. Napjait olvasással és jegyzeteléssel töltötte, de nincs nyoma annak, hogy ezeket fel is használta volna. A jegyzetek inkább kényszeres munkáról tanúskodnak. Sorsával elégedetlenül, valószínűleg mindenkitől elfeledve halt meg. Asztalos Dezső munkáját néhány, az általa feldolgozott időszakon túlra vonatkozó adattal egészítettük ki. Ezek Szabó Sándor Géza A debreceni Csokonai Kör története. Dokumentum- és adattár című munkájából valók. A szerző a Megyei Könyvtár mun32