Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Ilyen és ezekhez hasonló vélekedések révén jut arra a végeredményre a kör, hogy kultúránk vezető gondolata a nyugati gondolat legyen. Mindamellett ne zárkózzunk el kelet felé sem, de keleti népi vonásainkat a nyugattal való közösségünk jegyében és érdekében domborítsuk ki. így küldhetünk kelet felé minél több nemesített magvat s hirdethetjük bátran az emberi kultúra egységét. E nagyjából vázolt irányelvek alapján állva ismerteti tárgyalt időszakban az irodalmi szakosztály a régi és az új magyar és külföldi irodalmat, a tudományos szakosztály pedig a magyar lélek kulcsát: Debrecen lelkét, valamint az azzal és más egyebekkel kapcsolatos kulturális kérdéseket. De arra egyik szakosztály sem mer gondolni, még álmában sem, hogy ugyanezen az alapon tájékoztassa a magyar, közelebbről a debreceni kultúráról a külföldet. Pedig ott van az előbbi örökös tagjai táborában egy Grand Prix-díjas kultúrdiplomata. Kár, hogy ezt az európai márkájú kultúrdiplomatát, Hankiss Jánost nem állítja jelzett cél szolgálatába a maga keretei közt a kör. Annak segítségével olyat tehetne, amiben egyetlenegy társa sem versenyezhetne vele. No, de így is éppen eleget elér a kör ahhoz, hogy a vidéki irodalmi társaságok legjobbjai sorában foglaljon helyet. S hogy ennyi eredményt mutathat föl, abban azé a mindjobban egymáshoz hangolódó vezetői együttesé az oroszlánrész, melyhez Pap Károllyal az élen - Csobán Endre, Oláh Gábor és Sz. Kun Béla tartoznak. Négyőjükön kívül még Péterffy László, Benyovszky Pál, Kardos Albert, Boldizsár Kálmán, Karai Sándor, Bartha Károly, Király Tibor és Zivuska Andor szereznek komoly érdemeket a tárgyalt időszakbeli kör irányításában. De a tisztikar és a választmány többi tagjai is elvégzik a rájuk háruló munkát. Mindezek ellenére is a kör pártoló tagjainak és hallgató közönségének száma nem emelkedik. Ennek Debrecen kulturális tagozódásán is túlmenő okát találóan fejti ki Csobán Endre 1935. évi főtitkári jelentésében. Idézzük az ő szavait: „...régi műértő közönségünk kihalt vagy elszegényedett és a helyébe lépő újgazdagok nem rendelkeznek azzal a műveltséggel, amely irodalmi alkotások egészséges ítéletére képessé tenné őket. A nagy tömegek pedig olyan súlyos körülmények között élnek, hogy személyes ellenségüknek tekintik azt, aki könyvet vagy más műalkotást kínál nekik megvételre, így a régi irodalompártoló közönség meggyérült. Szaporítani az alsóbb népcsoportokból nemigen lehet addig, amíg a gazdasági viszonyok nem javulnak." - A gazdasági viszonyok pedig egyre rosszabbodnak, ahogy a második világháború közeledik. Végül a második világháború alatt annyira elromlanak, hogy megbénítanak úgyszólván minden irodalmi mozgást. Ilyen körülmények között a kör - ha nem csurranó, cseppenő tagdíjain kívül - csaknem teljesen arra a segélyre kénytelen támaszkodni, amelyet a város tud neki folyósítani évenként. De természetesen ez a segély sem lehet olyan nagymérvű, hogy ebből többet tehetne a kör, mint amennyit tesz a legutolsó háborús időkben, amikor még az újságok sem közölnek semmit díjazás nélkül. 1941. november 24. Ünnepély és felolvasó ülés Csokonai és Széchenyi tiszteletére (Kollégium). Pap Károly Csokonairól (bevezető). Ladányi Ferenc szavalatai: Csokonai A mostani háborúban vitézkedő magyarokhoz, A Magánossághoz. Hankiss János Széchenyiről értekezik. Tóth Endre-versek. Kodály Zoltán Huszt című dalát énekli a MÁV 305