Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

sítja a választmányba való jelölését, s csak úgy hamarjában bizonyára nem akar a kör valakit előrántani. A kör bevétele az 1932. évben 542 pengő 77 fillér, viszont kiadása 572 pengő 44 fillér. A bevétel összege az ünnepélyekből befolyt pénzen kívül csupán a Csokonaikönyvtár árusításából összeszedett 300 pengőt tartalmazza. A kiadási tételek közt most nem is találunk olyan reprezentációs vagy adminisztrációs költséget, amit - a kör szűkös viszonyaihoz mérten - pazarlásnak érezhetnénk. Megemlítjük a tételek közül a könyvekre vonatkozókat: Magyar-Francia Kultúrligának könyvekért 33 pengő 18 fillér, könyvrészlet Erdélyi Szépmíves Céhnek 30 pengő 12 fillér és a Sárospataki Református Főiskola emlékkönyvéért 2 pengő 50 fillér. Géresi halála után a Csokonai Körnek már nem az a fő törekvése, hogy Debrecent kultúrközponttá emelje, mert Debrecen már akkor az volt, hanem, hogy Erdély több évszázados kulturális szerepét Csonka-Magyarországon Debrecen töltse be. E cél érdekében a Csokonai Kör olyan szellemi erőket állít szolgálatába, melyek közül számosan nemcsak Debrecen, nemcsak a Tiszántúl, de az egész ország közművelődésének javára, sőt dicsőségére válnak. A kör költői élén joggal legünnepeltebb a tárgyalt időszakban Oláh Gábor, viszont legkevésbé ünnepelt, mert csak egyszer szóhoz juttatott Gulyás Pál. Kettőjük mögött áll értékben a foglalkoztatásban kettőjük között álló Nadányi Zoltán és Juhász Géza. Rajtuk kívül érdemlegesebbek még - névsor szerint - a következő bennfentesebb köri költők: Baja Mihály, Benke Tibor, Benyovszky Pál, Boross Ferenc, Gyökössy Endre, Király Tibor, Liszt Nándor, Madai Gyula és Zivuska Andor. Az időszak szépprózaírói gárdájához Oláh Gábort e nemű foglalkoztatása híján sajnos - megint csak nem sorolhatjuk, de odasorolhatunk két országosan becsült nevet: mégpedig a külön novclláskötettcl szereplő Szabó Mária és a meseíró Szondy György nevét. Továbbá odasorolhatjuk a Kollégium érdemes krónikását, Nagy Sándort, valamint a lelkes magyarságtól fűtött, derék és fürge tollú Szalacsi Rácz Imrét. Drámaírója kettő akad ennek az időszaknak, mégpedig Oláh Gábor és Juhász Géza személyében. És hogy állunk az időszak tanulmányaival? Nos, ezeknek gárdája a legtekintélyesebb. E tiszteletreméltó gárdából - névsor szerint - kiválóbbak a következők: Ady Lajos, Csobán Endre, Csűrös Ferenc, Darkó Jenő, Ecsedi István, Hankiss János, Kardos Albert, Kardos László, R. Kiss István, Sz. Kun Béla, Mitrovics Gyula, Nyíreő István, Oláh Gábor, Pap Károly, Péterffy László, Soós Béla, Szondy György, Tankó Béla, Zoltai Lajos és Zsigmond Ferenc. Mind e szellemi erői, de meg nagy szellemi kapcsolatai birtokában mer törekedni a kör a megszállt Erdély kulturális szerepének átvételére. Igen, de milyen alapokon törekszik erre? Régi alkotmánya alapjain, mégis lényegileg irodalmi szférába emelkedve. Hogy lehet az - hiszen szigorúan a betű szerint még ezután kezdődik a kör irodalmi társasági élete? 279