Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Egész egyszerűen a régi alapszabályok társadalmi és közművelődési egyesületi alapjainak lehető mellőzésével, viszont irodalmi társasági vonatkozásainak tudatos és rendszeres kiemelésével lehet. Hogy aztán a kör a maga megszabta irodalmi társasági keretek közt milyen szellemben kíván dolgozni, erre vonatkozólag hallgassuk csak meg két vezetőjének, Pap Károlynak és Csobán Endrének egykorú elvi nyilatkozatát. Az előbbi Géresit jelenti ki nyomban elnökké választása után követendő mintaké­pének. Az utóbbi pedig azt mondja főtitkári beköszöntő beszédében, hogy a kör fel­adata egyrészt a hagyományok tisztelete, másrészt az új irodalmi irányok felkarolása, de ez a kettős tevékenység se maradisággá, se az irodalmi divatok előtt való meghódo­lássá nem válhatik. 190 Milyen irodalmi világnézetet jelenthetnek ezek az elvi megnyi­latkoztatások a kör számára - gyakorlati megvalósulásukban? Jelenthetnek egy olyan irodalmi világnézetet, melynek gyökerei a nemzeti irodalmi hagyományokba, köze­lebbről a népi klasszicizmusba nyúlnak le, s onnan szívják fel magatartásuk életerejét a modern irodalommal szemben is, ága-bogai pedig - többnyire önigazolás céljából - a világirodalom egébe nyújtózkodik. Gondoljunk itt egyrészt az évről évre ismétlő­dő Csokonai-, továbbá a Fazekas-, Kisfaludy Károly-, Katona-, Petőfi-, Arany-, }ókai­stb. -ünnepre, másrészt a Dóczy József-, Szabolcsba-, Gyóni- és erdélyi irodalmi ülésre. Találhatunk-e a régi és új magyar irodalom közt szakadást, ha az előbbi ünnepélyeket szembesítjük az utóbbiakkal? - És gondoljunk a Dante-, Moliére-, Byron- stb. -ünnep­re. Hogy tanúskodnak ezek a mi sajátosan nemzeti irodalmunk céltudatos európaisá­ga mellett! Ami ezen az irodalmi világnézeten túlesik, az is leginkább a nemzeti iro­dalom problcmatizálására vagy fogalomkörének kibővítésérc irányuló cselekedetként kér bebocsátást a tárgyalt időszakbeli kör irodalmi köztudatának kapuján. Ilyen csele­kedetet követ cl Oláh Gábor például akkor, amikor egyik versében - melyet az 1926. november 17-i Csokonai-emlékünnepélyen olvas fel - megfesti jórészt a saját képérc és hasonlatosságára, bár nyugatos hatástól most sem mentes Csokonai antianekdotikus képét. De a legtöbb ilyen cselekedetet Csobán Endre viszi véghez - mégpedig a vá­lasztmányi ülések elé terjesztett javaslatok formájában. Egyik ilyen - 1924-ből való ­javaslata szerint a körnek Budapestet is bevonva, előadásokat kellene tartania Ady Endre értékének és helyének megállapítására. A választmány nagy többsége azonban ekkor még hallani sem akar az Ady-kérdésró\, mert hiszen azt még a Kisfaludy Társa­ság sem tűzte napirendjére. íme, így válik a Csokonai Kör Debrecen Kisfaludy Társa­ságává. S hogy azzá válhatik, az elsősorban Pap Károly érdeme. Pap Károly a legnehe­zebb időkben veszi át egy elszegényedett vidéki társadalmi és közművelődési egyesü­let vezetését. Mégis ezt az egyesületet az első pillanattól kezdve arra az útra igyekszik kormányozni, amelyen a Kisfaludy Társaság jár. Ezért szoros kapcsolatot teremt az il­lető társasággal. Annak üléseit - amikor csak szerét ejtheti - szorgalmasan látogatja vagy mással látogattatja. Annak vezetőségét a Csokonai Kör üléseiről és törekvéseiről 190 Vö.: Szombaton tartotta tisztújító közgyűlését a Csokonai Kör. Dcbreczcni Független Újság, 1933. július 2. 280

Next

/
Oldalképek
Tartalom