Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
állva, Csokonai irodalmi alma matereként a kálvinista Kollégiumot is szívükbe fogadhatják. E tulajdonságok: a mindent átölelő szeretet, a lelki harmónia és a lelki műveltség. Közülük az első teszi Csokonai költészetét naivvá és egyszerűvé és ezért népiessé s egyben hazafiassá. A második teszi tárgyilagossá. S mind a három együtt véve nyelvi és költői elveiben szabaddá, illetőleg józan eklektikussá. Ilyen gondolatokkal környezve értjük meg, miért fogadja a kör sokkal jobban magáévá a csokonaiasan népies és eklektikus újítót: Oláh Gábort, mint a sem népi és sem eklektikus, hanem szinte kizárólagosan „nyugatos" Tóth Árpádot. így tudjuk felfogni az időszak egész népiesen nemzeti irodalompolitikáját, amely egyfelől elér a cigányzene felkarolásáig, másfelől pedig a nyugatosok diplomatikus kezeléséig. És ha ezt az irodalompolitikát megértettük, megértjük egyúttal azt is, mennyire játszik bele ebbe az irodalompolitikába a liberalizmus kordivata. Annyira, amennyire megengedi a helyi akusztikához simulóan programmá emelt Csokonai szelleme. S ez a program mind a helybeli közönség és közületek, mind a vidéki irodalmi-közművelődési egyesületek, mind a helybeli sajtó részéről igazolja az időszakot. A kör lassanként ezernél több tagra, állandó hallgató közönségre, számos adományozóra, továbbá vidéki társai megkülönböztetett tiszteletére, valamint a debreceni sajtó élénk érdeklődésérc tesz szert. Igaz, hogy c legutóbbi érdeklődése nem mindig elismerést tartogat számára, hanem néha kifogásokat is. De nézzük meg csak két példán keresztül, árthatnak-e ezek a kifogások a kör tekintélyének? Egyik példának a Dcbreczcni Szemlét hozzuk fel. E hetilap 1912. febr. 11-i számában egy Irodalmi társaságok című cikket hoz nem kisebb író, mint Tóth Árpád tollából. 1 " 18 S mit ír ebben a cikkben az a Tóth Árpád, aki nemrég egy Nagy Zoltánhoz intézett bizalmas levelében balkáni truppnak 1 " 19 minősíti a Csokonai Kört? 150 Nem mást, mint hogy a Csokonai Kör működése „az utóbbi években határozott emelkedő vonalat mutat", hogy a „Csokonai Kör kupéiból nem egy ünnepi fogadtatással várt író szállt ki az országos hírnév ragyogó, felkoszorúzott, lobogódíszcs peronján". Viszont ugyanez a hetilap már 1912. november 17-i számában más húrokat penget. Olyan húrokat, hogy az új írói nemzedék frontot alkot a kör hivatásos írói: az inkább kritizálni, mint írni szerető tanár urak ellen. Hogy az ördögbe ne alkotna frontot, mikor a kritizáló tanár urak nem kritizálják be maguk közé! Bezzeg, ha bekritizálnák, nem kellene az „ah még egres" nótát fújniuk. De várjunk csak, nem is sokáig fújják ezt a nótát. Egyik tagjuk bekerül a kör választmányába. S lapjuk 1913. június 29-i száma mindjárt hajlandó elismerni, hogy 148 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 149 Cirkuszi társulat. 150 „Van itt Debrecenben egy balkáni trupp, a Csokonai Kör. Ezek kedveskedve fogadták a matinéra lejött nyugatistákat (...), s most ez a hülye kör az első felolvasó gyűlésen kétszer is belerúgott a Nyugatba. T. nevű buta képviselő úr az elnöki megnyitójában, Sz. nevű buta »poéta« úr egy szakversben lehumorkázván a nyugatiakat." (Tóth Árpád Nagy Zoltánhoz. Debrecen, 1909. november 30. -Tóth 1969., 590.) 202
