Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

„komoly irodalmi törekvések irányításában mégis csak a Csokonai Kör tartja a mérő­szalagot - amire rányomja sok évtizedes bélyegét, az mégis csak nyer értékességé­ben". 151 A másik példának a Szabadságot említjük. E napilap még 1902. szeptember 7-i számában tesz közzé egy, a kört bírálgató cikket Peturtól, azaz valószínűleg Rud­nyánszky Gyulától. Hát a Petur-cikk mivel hozakodik elő? Hallgassuk meg csak a leg­jellemzőbb tanácsát, melynek a többi tanácsa mintegy alárendeltje. Eszerint a vidék összes irodalmi köre élén a körnek harcot kellene indítania a főváros romlott irodalmi és művészeti ízlése, nemzetietlen iránya ellen s e célból át kellene alakítania a főváros irodalmi társaságait utánzó bénító szervezetét. 152 „Uram, uram, jó Petur uram! Áb­rándozás az élet megrontója!" - feleli erre csillapítólag a Szabadság 1902. szeptember 14-i számában Kardos Albert™ S megkérdi Peturtél, honnan vegye a kör az ajánlott irtó hadjárathoz szükséges szellemi és anyagi erőt. Még előbb kijelenti, hogyha a leg­első magyar irodalmi társaságok nem szolgálhatnak egy szerény vidéki körnek mintá­ul, akkor nekik igazán iránytalanul kell bolyonganiuk. Egyáltalán, Kardos Albert tartja legtöbbet a hátát, szükség esetén a helybeli sajtó­val szemben. Mindig okos, józan - s ha kell - szellemes visszavágásaival hatásosan védi meg az ez időszakbeli kört a helybeli közvélemény előtt. De megvédi ő a kört önmagával szemben is, ha csak lehetséges. Mégpedig mint titkár és mint irodalmi férfiú. Előbbi tisztségében példaadó ügybuzgóságot, lelkiismeretességet és nem utol­sósorban hozzáértést árul el, amivel megkülönböztetett adminisztrátorává válik a kör­nek. Utóbbi mivoltában pedig éber és mozgékony, kezdeményező szellemével, vala­mint kiművelt nemes ízlésével jótékonyan folyik be arra, hogy a kör egyrészt el ne aludjék, másrészt „be ne fagyjon", hanem állandóan méltányos és hatékony szellemet árasszon magából. Mivel az Arany-Gyulai-iskola fővárosi, hivatalos szakkörben is be­csült tudós tanítványa, benne él a népi klasszicizmus világában. Azonban sokkal dip­lomatikusabb annál, hogy sem éppen ő maga ne szorgalmazza először Adynak és a Nyugat táborának Debrecenben való bemutatását. Egy szónak is száz a vége, Kardos Albertnek igen nagy érdemei vannak a kör szóban forgó időszakának felvirágoztatá­sában. Kardos Albertben tehát a kissé nehézkes mozgású Géresi elsőrangú korbeli segítő­társat talál. Viszont Géresiben meg a kör mindegyik belső tagja olyan elnököt üdvö­zölhet, akinek a keze alatt érdemes dolgozni. Mivel kissé nehézkes mozgású ő, nem egyszer biztatni kell. De ha végre rászánja magát valamire, kitart a felismert igazság mellett. Kitart - de hogy tart ki? Mások igazságának könyörtelen legázolásával? Nem, hanem mások igazsága iránt belátással és nagylelkűséggel. Ez a komoly ember, akit a tőle távolabb állók soha nem láttak még mosolyogni se, maga a megtestesült emberi méltóság. Pedig, hogy emberméltósága nem kis önuralmába, szenvedésébe kerül, an­151 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 152 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 153 Lásd a „Dokumentumok" című fejezetben. 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom