Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

íme tehát a kör tisztelettel viseltetik a fejlődés lehetőségei iránt. S diplomatikus tapintattal fog fel hálójában minden olyan modern művészi és tudományos törekvést, melyet értéknek ismer föl és mint ilyet, irodalomnépszcrűsítő munkájában felhasználhat. Alapjában véve mégis - sajátos debreceni józansággal - úgy akar túlnőni Debrecenen, hogy Debrecen időtálló hagyományaihoz és akusztikájához simul. Vagyis folytatja a Géresi-program által megszabott munkáját. S e tekintetben szép eredményekre hivatkozhatik szóban forgó időszak. Hivatkozhatik a Kardos Albert szerkesztette Csokonai-antológiára, a Mácsai és P. Nagy Zoltán átírásában megjelent Csokonai-dallamokra, Barcsa János Csokonai-bibliográfiá\ára, továbbá Csűrös Ferenc A debreceni Füvészkönyv s írói című értekezésére, valamint a százados Csokonai- és Füvészkönyv- s a háromszázados Bocskai-emlékünnepélyről kiadott emlékkönyvre.

146 Azonkívül nem utolsósorban hivatkozhatik Oláh Gábornak A debreceni nyelvjárásról s a Csokonai nyomán induló Petőfi képzeletéről írott művére és bizonyos fokig Zoltai Lajos A Hortobágy leírása című könyvére.

147 Hogyan idézik meg e munkák közül az arra illetékesek Csokonait? Az időszak Csokonai-képét közvetlenül Szabolcska, Szávay Gyula és Oláh Gábor a tanulmányírói közül Géresi, Tüdős János és Kardos Albert alakítják ki. Szabolcska Strófák Csokonai százados ünnepére című verséből a petőfies Csokonai-képet, Szávay Gyula Csokonai kárhoztatásából pedig a századvégi rosszcsont-költőt, bohémfigurát olvassa ki Dorogi Ortutay Gyula, Csokonai utóélete. (Apolló könyvtár 9. Bp. 1936.) Viszont Oláh Gábor kis színjátékában, a Csokonai emlékezetében hazafias, de nyugatos forradalmisággal átfűtött hangot lát keveredni ugyanő a Csittvári krónikások romantikus és pittoreszk szokásai leírásával. Valóban úgy is van, de hogy milyen Csokonai-kép bontakozik ki Géresi, Tüdős János és Kardos Albert Csokonai-centenáriumi dolgozatából, azzal már nem foglalkozik Dorogi-Ortutay. Nos, c három férfiú Csokonai arcképéből nagyjából a Toldy-Gyulai-Beöthy-féle Csokonai-kép tekint reánk. Mit jelentenek ezek a Csokonai-képek az időszak irodalmi világnézete szempontjából? Egy sem vaskalapos maradi, sem vaskalaposan modern, népiesen nemzeti Csokonainak példává állítását. Más szóval egy - a Kollégium szellemével kibékített Csokonai debreceni sajátosságainak kultiválását. Hogy mennyire azt, bizonyság rá Géresi és Tüdős János Csokonai-képe. Mindketten megvédik Csokonait a Kollégiummal szemben, de talán még jobban megvédik a Kollégiumot Csokonaival szemben. A Kollégium és Csokonai összeütközése mélyén két egyformán erős és egymásnak egyaránt díszére váló egyéniség összeférhetetlenségét keresik. Ezt az összeférhetetlenséget azonban a halott Csokonai halhatatlan szemszögéből nem érzik magukra kötelezőnek. Sőt Csokonainak éppen azokra a debreceni sajátosságaira utalnak, melyek mellé 146 Barcsa munkája és az Emlékkönyv adatait lásd a 89. és 92. jegyzetekben. Csűrös Ferenc: A debreceni Füvészkönyv és írói. Debrecen, 1907. 147 Oláh Gábor: Petőfi képzelete. Bp., 1909.; Zoltai Lajos: A Hortobágy. A legnagyobb magyar puszta ismertető leírása térképpel és 23 szövegképpel. Debrecen, 1911. 201