Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Az 1914. január 17-i választmányi ülésen Kardos Albert fölhívja a választmány figyelmét arra, hogy a kör ingó vagyonát nem biztosították tűzkár ellen. A választmány felhatalmazza az elnökséget, hogy e mulasztást minél előbb tegye jóvá. Az elnökség - tekintve a kör sok nagybecsű ereklyéjét és művészi értékű tárgyát - csakhamar a választmány megszabta összeg kétszeresének: 20000 koronának erejéig biztosítja a kör ingóságait. Az évadzáró közgyűlés (1914. június 14.) a kör tisztikarában az egyik számvizsgáló, a Debrecenből elköltözött Rácz Lajos helyét Mihalovits Jenövei tölti be. A választmányban pedig Könyves Tóth Mihályt és az elhunyt Balogh Ferencet Gál Zoltánná] és Czipott Györggyé] pótolja. A kör alapító tagjainak száma egyszázhetvenötre emelkedik az évad folyamán s rendes tagjaié nyolcszázharminchatra. Az előbbiek közé bekerül, könyvadománya viszonzásaként Oláh Gábor és belép pl. Kenézy Gyula. Mivel a tagdíjak befizetésében némi hanyatlás mutatkozik, tagdíjhátralékukat egyesek fejenként 50 korona alapítvánnyal válthatják meg. A kör vagyona 1913. december 31-én 23 650 korona 20 fillér, folyó pénztári készlet 2172 korona 78 fillér. Más szempontból - ebből takarékpénztári betétekben van 21 747 korona 79 fillér, irodalmi kölcsön címén szerepel 1000 korona és készpénz 902 korona 41 fillér. A választmány az irodalmi kölcsön címen kint lévő 1000 koronából 600 koronát törölni kíván, de a törlés végrehajtása előtt az elnökség még egyszer érintkezésbe akar lépni a kölcsönvevőkkel. Bevétel az 1913. évben 5388 korona 35 fillér, viszont a kiadás csak 4455 korona 76 fillér. Az 1914. évre szóló költségvetés pedig 6085 koronát számít föl bevételül s 5950 koronát kiadásul. A költségvetés „bevétel" rovata semmi olyat nem tartalmaz, ami az eddigiek után érdekcsen új, vagy fontos tudnivaló lenne számunkra. A költségvetés „kiadás" rovata is csak egy ilyen tételt tartogat: alapítványi tőkéhez csatolandó 500 korona. Ha végigtekintünk a Csokonai Körnek a XX. század elejétől az első világháborúig terjedő, most tárgyalt időszakán, egyre több törekvés mögül látjuk kikandikálni az irodalmi decentralizáció gondolatát. Nem is csoda, hiszen ez az időszak olyan szellemi erőket vonultat föl a kör mellett, amilyenekkel sem a Vértesi, sem a Széli Farkas elnöksége alatt álló időszak egészben véve nem dicsekedhetett. A kör költői tekintélyes gárdává szaporodnak ebben az időszakban. S a gárdában képviselve van mind a mának, mind a holnapnak magyar költészete. Az előbbinek élére kerül a körtől egyre inkább távolodó Szabolcska helyett Szávay Gyula, a PetőfiArany-iskola századvégi hangszerelésű országos nevű követője. Az utóbbinak pedig az új népi iskola debreceni gyökerű Ady-nemzcdékhcz tartozó úttörője, Oláh Gábor válik Icgbennfcntesebb köri vezérévé. (Lásd ide vonatkozólag: Debrecen, az új népi költészet nevelője című tanulmányomat a Napkelet 1939. októberi számában.) Az előbbihez tartoznak egyrészt olyan kálvinista színezetű költők, minők: Baja Mihály, Gulyás Jó199