Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

zsef, Gyökössy Endre, Győrék József, Jánosi Zoltán, Madai Gyula, Nagy Ferenc és Könyves Tóth Kálmán - másrészt Benedek János, Dóczy József, Farkas Imre, Gáspár Imre, Körösi Kálmán, Vályi Nagy Gusztáv, Szabados Ede, Zivuska Andor stb. Az utóbbi mellé pedig sorakoznak Gál Zoltán, Kuthy Sándor, Vándor Iván, sőt idővel a kálvinista színezettől szintén nem mentes Szombati Szálló István és bizonyos fokig Tóth Árpád is. Az időszak szépprózaírói gárdájához pedig az országos érdekű Oláh Gábort nem sorolhatjuk, mivel a kör őt eddigelé nem szerepelteti ilyen minőségben. De odasorolhatjuk Móricz Pált, aki a hajdúsági népi életet és lelket annyira tősgyökeres magyar nyelven és sajátos zamattal ábrázolja, hogy c tulajdonainál fogva országos viszonylatban is számottevő. És Móricz Pálon kívül odasorolhatjuk még a hagyományos utakon járók közül Baáry Elemért, Jókay Lajost, Koncz Ákost, H. Nagy Jenőt, Nagy Vilmost, Szathmáry Zoltánt és Tuster Ignácnét, a modemek közül pedig Gál Zoltánt és Vándor Ivánt. Drámaírója is akad ennek az időszaknak - nem számítva a Telegdy-pályadíj innenonnan származó nyerteseit - Debrecen nagy írója, Oláh Gábor személyében. S a költőkével vetekedően nagyszámú az időszak tanulmányíróinak gárdája. E tiszteletreméltó gárdából névsor szerint kiválóbbak a következők: Boldizsár Kálmán, Csűrös Ferenc, Darkó Jenő, Ecsedi István, Géresi Kálmán, Kardos Albert, R. Kiss István, Kunos Ignác, Kuthy Sándor, Mitrovics Gyula, Molnár István, Nagy Zsigmond, Oláh Gábor, Pap Károly, Pápay József, Prőhle Vilmos, Rácz Lajos, S. Szabó József, Tüdős János és Zoltai Lajos. Mind c szellemi erői, de még egyéb szellemi és anyagi alapja birtokában mer törekedni a kör irodalmi decentralizációkra. Vagyis Géresi szavaival élve - arra, hogy itt Debrecenben a magyar irodalomnak egy erős bástyavárát építse fel, elfogadván a modern haladásból mindazt, ami nemzeti irodalmunkra üdvös lehet. De mi lehet üdvös a kör szerint a modern haladásból nemzeti irodalmunkra? Erre a kérdésre Szávay Gyulának az 1908. évi főtitkári jelentésében található elvi nyilatkozatával felelünk: „Az irodalom berkeiben országszerte nyugtalan és lármás a hangulat, érdekes új tehetségek bontakoznak ki a hajnal homályából, köréjük sietve igyekeznek megtelepedni a csodálok és utánzók, rokonságot vitatva s szolidáris részt óhajtva a dicsőségből, amelynek egy sugarát sem hajlandók kiengedni kezükből. (...)" „Végső megítélésében ez a harc se más, mint az emberiség szíve fenekéről megindult általános szociáldemokrata irányzatnak jelentkezése, eszközeiben és tartalmában átcszményítve ahhoz a területhez, amelyen eszméi élnek s gyökereznek. Igazságai és igazságtalanságai, modora és modortalanságai is rokonok amazokéval, eredményei is úgy illeszkednek majd be a fejlődés új korszaki! szintjébe, mint amazoké: a gyerekes iskolatagolások és túlhevült apostoli prédikációk elmúltával maradnak minden régi érdemek és régi értékek a maguk stílusának törvényes érdemhelyén, s kapcsolódik hozzájuk új jeles íróknak az idők próbáját kiálló kisded társasága, mely a művészi alkotásokat egy friss, új stílus zománcával vonja be, az örök bíró közönség pedig válogat a tetszésével patinától - eozinig, szabadon." 200