Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

nyújtja a jutalmat és a borostyánt". A Csokonai Kör szerint ők épp azt az egységes nemzeti kultúrát képviselik, amely révén mindenki fel tudja mérni, mit vár a nemzet az alkotóktól. E szemlélet alapján lehetett a közérthetőséget esztétikai mércének tekinteni: elengedhetetlen, hogy „a művészet mindenkitől egyformán érthető nyelven" beszéljen. Pap Károly 1894-ben írt értekezésében minden esztétikai gyengesége ellenére is azért tartotta kiváló alkotásnak a Falu rosszát, mert összhangban van a közönség ízlésével: „gyenge ott a műve, mely iránt a nagyközönség érzéke meglehetősen közönyös, előnyei ellenben oly részben mutatkoznak meg, melyre a közönség első sorban vágyakozik, a mi iránt van érzéke is, ítélő ereje is". Az 1930-as években, az állam központi szerepének megerősödésével párhuzamosan a Csokonai Kör által jegyzett szövegekben megjelent az állami megrendelésekre dolgozó költő ideálképe. Csobán Endre azért látta vonzóbbnak a fasizmust a demokráciánál, mert egyértelmű követelményeket állít a művészekkel szemben és szerepet szán a művészetnek, pontosabban mint (Mussolini) kielégíti az „igaz és közvetlen érzések utáni vágyat". A kör vezetőinek talán fel sem tűnt, hogy a nemzet szolgálatának követelése az állam szolgálatának igényévé, vágyává alakult át. A fentiek talán érthetővé teszik azt is, miért volt olyan fontos a kör számára a cívis réteg, s miért maradt mégis távol tőle a város c régi polgársága. A cívisekre - kezdetben - azért volt szükségük, hogy társadalmilag és ideológiailag megalapozott legyen azon törekvésük, hogy a kört cs a várost a nemzeti kultúra őrévé tegyék. Ez annál is inkább reális elképzelésnek tűnhetett, mert a cívis Debrecenben azt a „tősgyökeres hcly"-et látták, „ahol a legegészségesebb táplálékot lehet találni a magyar vér számára". A város múltját képviselő cívisek tehát igazolhatták, legitimálhatták törekvésüket. A későbbiek folyamán azonban c társadalmi rétegre egyre kevesbé volt szükségük, hisz a két világháború közti időre megerősödött egy önálló középosztályi ideológia, melynek legfontosabb eleme c réteg nemzeti kultúrát őrző-képviselő szerepe. S ezzel párhuzamosan egyre szélesebb rétegek gondolkodására hatott az a gondolat, hogy a vidék az igazi nemzeti kultúra letéteményese, szemben „a vegyülékcs Budapcst[tcl]". Jól érzékelhető c szemléletváltás a Csokonai Kör esetében. Az 1897-es jelentésben még csak Debrecen regionális szerepének erősítéséről olvashatunk: a kör „számot vetett Debrecen központi jellegével és tőle telhetően azon volt, hogy városunkat társadalmilag is vidékének szellemi központjává tegye". 1902-ben már arról írtak, hogy a kör az egészséges debreceni hagyományokból és a nép nyelvéből táplálkozva felvette a harcot „a felületesség, az idegenszerűség, a léhaság és a frivolság rossz szellemeivel". Mindez ekkor még elsősorban a fővárosi sajtóra vonatkozott. Az 1910-cs években aztán alábbhagyott a kör nemzeti hivatásának emlegetése, s többször felmerült az a gondolat, hogy mondjanak le társadalmi hivatásukról, s alakuljanak át tisztán irodalmi körré. E szemléleti módosulás mögött fontos rögzítenünk, hogy Trianon elbizonytalanította a kör eddigi világlátásának horizontját. Géresi Kálmán 1921. november 19-én elmondott beszédében ugyanis azzal a kérdéssel volt kénytelen szembenézni, hogy Trianonnal nem kérdőjclcződött-c meg a nemzeti hagyománnyá vált nemzeti IS