Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

című elbeszélése. Konrád Zoltán szepesi rcf. segédlelkész A munka becsület című állatmeséje, Bartók Imre budapesti orvostanhallgató Az apród könnyei című tündérmeséje és Szabados Ede szatmári tanár Dal a részvételről című románcszerű verse. A pályázat alapítója, aki egyébként most már ismertté válik Löfkovits Artúr személyében, a következő évadra is megküldi 300 koronás adományát. Az 1911. év tavaszán megjelenik a kör kiadásában Zoltai már említett munkája, A Hortobágy leírása. A jó magyar nyelven írt, alapos és megbízható dolgozatot Szávay Gyula hangulatos előszava vezeti be és számos szövegkép, meg a puszta pontos térképe illusztrálja. Minden tulajdonsága révén kellemes és tanulságos olvasmánnyá válik a szóban forgó könyv a köri tagoknak, akik azt tagillctményül kapják. De ugyanolyan olvasmánnyá válik a Debrecen város kezelése alatt álló könyvtárak olvasóinak és a társtörvényhatóságok embereinek. Hogy ezekhez elküldhesse, 150 példányt rendel meg a város belőle. Más munkát a kör nem ad ki ebben az évadban. Ellenben 100 koronával támogatja kiadásában két helybeli főiskolai hallgató: Győrék József és Nagy Ferenc Csöndes sikátorok során című közös verseskötetét. Es általában pártolja az irodalmat azáltal, hogy könyveit most is debreceni vonatkozású újdonságokkal gyarapítja. Továbbá megszerzett képeket, fényképeket, iratokat és egyéb tárgyakat. Új fényképei közül fölemlítjük azokat, amelyeket Zoltai készít a felügyeletére bízott sírokról és emlékekről. Mi foglalkoztatja még a kört jelen munkaévben? Foglalkoztatja az irodalmi decentralizáció gondolata, egy debreceni közös Arany-Petőfi-szobor eszméje, az emlékkertek átadásának kérdése és a közművelődési ház ügye. Az irodalmi decentralizáció gondolatával foglalkozás egyrészt a vidék azon irodalmi erőinek felolvasókként szerepeltetésében nyilvánul meg, akiknek Debrecen a nehézkedési középpontjuk, másrészt Debrecenből a fővárosba jutott írók ugyanily módon való számontartásában. Mindenekfölött pedig Boldizsár Kálmán egy indítványában, mely szerint a körnek kezdeményező lépéseket kell tennie egy északkeleti Magyarországra kiterjedő közművelődési egyesület alakítása végett. Ez az ún. Tiszavidéki Magyar Közművelődési Egyesület Debrecen székhellyel a valóqli népnevelés és az általános nemzeti művelődés hivatását töltené be. A választmány 1911. június 10-i ülésén lelkesedéssel teszi magáévá Boldizsárnak ezt az indítványát. S az ügy előkészítésérc, a szervezkedés módjának megbeszélésére, az érdekkörbe vonható közművelődési és irodalmi társaságok, testületek és hatóságok összeállítására egy bizottságot küld ki, amelynek tagjai Tüdős János elnöklete alatt Bárdos Géza, Boldizsár Kálmán, Kardos Albert, Kardos Samu, Kovács Gábor, Körösi Kálmán, Kun Béla és Szávay Gyula. A bizottság azonban hiába fáradozik, a Boldizsár indítványa által földobott szép tervet nem tudja a megvalósulás útjára vinni. S debreceni közös Arany-Petőfi-szobor eszméjét Kardos Albert váltja ki azzal, hogy a Csokonai-emlékünnepélyen felolvasott értekezésében fölhívja a közönséget egy debreceni Arany-szobor létesítésérc. A gondolat mindjárt első alakjában oly általános tetszéssel találkozik, hogy a közhangulat hatása alatt többek közt Löfkovits Artúr 10001000 koronát ajánl föl külön-külön a két nagy költő debreceni szobrára, Körösi Kálmán 185