Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

is helyet ad otthonában. Mindezért cserébe csupán a házalapját kéri a körtől a város a tervezett kultúrpalota alapja javára. A kör teljesíti is a város kérését azzal a kikötéssel, hogy a tervezett kultúrpalotában megfelelő helyiség jut neki s addig is kijelölt Csokonai-házbcli otthonában háborítatlanul megmaradhat. De mielőtt teljesítené a kérést, házalapjából szóban forgó otthonát 1906. újévig Komlóssy Arthurríú és Kardos Alberttel kijavíttatja, teljesen és kényelmesen bebútoroztatja, bcrcndcztcti és ott ereklyetárát felállíttatja, a nagyközönség részérc is hozzáférhetővé tétetve azt. S az így 2000 koronára leapadt házalapját adja át majd 1908-ban a városnak. Még meg se kapja s ezért használatba sem veheti a kör új otthonát - 1906. újév napján veszi használatba, amikor a városi tanács 1905. szeptember 26-i ülésén már felhívja a főmérnöki hivatalt, hogy az év vegéig a Csokonai-ház telkén építendő kultúrpalota terveit készíttesse cl. Közben ugyanis a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége húszévi részletfizetésre 200000 koronát szavaz meg a közművelődés debreceni csarnokának felépítéséhez. S első évi 10000 koronás hozzájárulását mindjárt 1905. szeptember derekán meg is küldi a városnak. Egyben azonban felszólítja azt, hogy a kultúrpalota terveit év végéig terjessze fel hozzá, különben a második részletet már nem küldi meg. Ilyen körülmények között a körnek most kilátása van arra, hogy régi álma, a kultúrpalota megvalósul. S hogy ebben a palotában ő a Csokonai-házbeb otthonánál is állandóbb és díszesebb otthonra talál, ebben is reménykedhetik. Mielőtt a palota tervei és költségvetése még elkészülne, a városi tanácsnak jelzett ügyben alakított bizottsága már értekezletre hívja össze mindama kultúrintézmények vezetőit, amelyek a közművelődési palotában állandó otthonra számítanak. Ezek pedig a múzeum, a Csokonai Kör, a Műpártoló Egyesület, a Gönczy Egylet és a Kollégium muzeális gyűjteményei. Az 1906. április 12-i választmányi ülésen Géresi Kálmán jelenti, hogy a közönség részéről szépítészeti szempontból sok kifogást emelnek az cmlckkcrtck fenntartása és berendezése ellen. Ennek szerinte az az oka, hogy az c célra szánt tőke kamatai nem elegendők a kertek gondozásához. Komlóssy Arthur szerint viszont pénz van rá elég, de a rendeltetési összeget nem csupán erre a célra fordították ez ideig. Szó szót követ s az emlékkertek rendezésére kiküldik Komlóssy Arthurt és Boldizsár Kálmánt. E két férfiú nagyobb szabású tervet dolgoz ki mindkét kert átalakítására és ismét felveszi a tárgyalást az cv. rcf. egyházzal a Szombathy-Veresmarty-emlék áthelyezése érdekében. A legsürgősebb cmlékkcrti tennivalók foganatosításával pedig Nagy Zsigmondot, az cmlékkcrtck új felügyelőjét bízza meg. Nagy Zsigmond még 1906 májusában bcültctteti a Szabadság-szobor előtt levő virágágyakat szőnyegvirággal, a hibás lócákat megjavíttatja, a Csokonai-kert eldőlt kapubálványát felállíttatja és a szobrokat rendbe hozatja. Azonkívül fölkéri a városi mérnöki hivatalt arra, hogy a Szabadság- és Csokonaiszobor mellett lévő csatornaszemekre szagclzáró rostélyokat tétessen. A sírgondozás terén is akad tennivalója a körnek. Komlóssy Miklós fölhívja a választmány figyelmét Nagy Imre, az Árpád című eposz koszorúzott szerzője sírjának elhanyagoltságára. A választmány 1906. május 19-i ülésén Kardos Albert javaslatára 150