Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

alakjainak szobrai díszítették volna a teret. E nemzeti panteonba álmodták meg Csokonai szobrát. Nem véletlenül itt állították fel a Haldokló oroszlán című alkotást is, amely az 1849-cs debreceni csata hőseire és áttételesen Debrecen szabadságharcban viselt szerepére emlékeztetett. Nem véletlen talán az sem, hogy 1902-ben a város és a nemzeti szabadság szoros összetartozását mindennél egyértelműbben kifejező alkotást, a Tóth András által készített Szabadságszobrot állították a helyérc. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a középosztály tagjai sorából verbuválódott Emlékkcrt Társulat és utódja, a Csokonai Kör világosan látták, hogy a társadalmi nyilvánosság alakítása nélkül törekvéseik eredménytelenek maradnak, vagyis az általuk kitűzött cél, a város nagyvárossá tétele, modernizációja mindenekelőtt a nyilvánosság segítségével valósítható meg. Hogy mennyire jól látták a nyilvánosság szerepét cs jelentőségét, a városban található két Csokonai-szobor hatásának összevetésével szemléltethetjük. Fcrcnczy István Református Kollégiumban elhelyezett és Izsó Miklós 1871-ben, az Emlékkcrtbcn felállított szobráról van szó. Hatásuk összemérhetetlen. Az ún. népi Csokonai-kultusz tárgyi emlékein szinte kivétel nélkül Izsó szobra köszön vissza ránk. Míg Fcrcnczy alkotása legföljebb egy szűk értelmiségi réteg Csokonai-recepcióját befolyásolta, addig Izsóé széles társadalmi rétegekét. E tapasztalatnak jelentős szerepe volt a Csokonai Kör életében is. Erre utalhat az az igényük, hogy a debreceni sajtó minden fontosabb tervükről és rendezvényükről adjon hírt, minden fontosabb levelüket közölje. A késői kutatónak úgy tűnik föl, mintha a Csokonai Kör élete teljesen a nyilvánosság előtt zajlott volna, a 20-as évekig szinte a kör minden megmozdulásáról írtak az újságok, s kritikai megjegyzéseik mögött is érződik, hogy fő céljaikat a magukénak és a városénak érezték. Ennek következtében könnyen tűnhetett úgy a korabeli olvasónak, hogy a kör elöntéseibe eleve belekalkulálták az ő véleményét is, mintha a debreceni polgárok valóban részt vettek volna ezek meghozatalában. Úgy érezhették a debreceniek, mintha a Csokonai Kör őket képviselné, helyettük is szólna cs cselekedne, mindenesetre a kör így tekintett önmagára. Az Emlékkcrt Társulat meggyőződését és tapasztalatát, hogy a nyilvános, közösségi tereknek jelentős szerepük van a múlt bemutatásában, a jelen formálásában és a közösségi identitás kialakításában, a Csokonai Kör is magáénak tudhatta. Már c felismerés jegyében helyezett cl a társaság 1860-ban emléktáblát Csokonai lak- és halálozási helyén. S ugyancsak ennek jegyében tartotta fontosnak a Csokonai Kör, hogy emléktáblákkal jelöljék meg a város múltjáról beszélő házakat és helyeket, amelyek olyan történeteket idéznek föl, amelyekben önmagukra ismerhettek a debreceniek. Talán épp a nyilvánosság és a közterek jelentőségének a felismerése tükröződik abban, hogy az 1885-ben életre hívott Felolvasó Kör, mely mindenekelőtt közhasznú ismeretek átadásában látta feladatát, 1890-ben Csokonai Kör néven újjáalakult. A körnek továbbra is célja maradt a műveltség terjesztése, de ennél többre vágytak: ténylegesen alakítani szerették volna a város kulturális életét. A Csokonai Körnek, amikor elődjénél komolyabb szerepre törekedett, formálni akarta Debrecen jelenét és jövőjét, 14