Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)
Ez indítvány két első pontjának beható megbeszélésével magát az indítványtevőt mint elnököt, Dobieczkyt, Gulyást és Kardost bízza meg a választmány. A harmadik pont végrehajtásának pedig - majd ennek végrehajtása után — szintén Komlóssy indítványára - a Csokonai-szobor megtisztíttatása Benedek titkárra bárul. 56 Hogy mi mindenfélével törődik a kör, arra jellemző 1899. május 27-i választmányi ülése. Ezen az ülésen Dégenfeld József grófnak, az EMKE debreceni fiókválasztmánya elnökének írásbeli kérelmére egyhangúlag kimondja a választmány, bogy helyiségében ezentúl EMKE-gyufát használ s ezt a jelen honi gyártmányt, melynek jövedelme egy részét a nagy hivatást betöltő kultúregyesület élvezi, a kör minden tagjának pártfogásába fogja ajánlani. Az évad összesen tizenegy választmányi és öt vegyes bizottsági üléséről van tudomásunk. Az 1899. október 19-i választmányi ülésen Széli Farkas ismét, de most már visszavonhatatlanul lemond elnöki tisztéről. Ettől kezdve a választmány megbízásából Géresi végzi az elnöki tennivalókat. Hogy mégis az évadot Széli Farkas elnöksége alá számítjuk, annak oka az, hogy Széli Farkast az 1900. május 13-i évadzáró közgyűlés menti föl végérvényesen elnöki tisztéből s választja egyúttal közfelkiáltással a kör örökös tiszteletbeli elnökévé. Ugyancsak a közgyűlés választja Széli Farkas utódjául elnöknek Géresi Kálmánt, Géresi utódjául első alelnöknek Komlóssy Arthurt és Komlóssy helyére második alelnöknek lovag Dobieczky Sándort. A választmányban mindössze annyi változást hoz a közgyűlés, hogy az elhalt Csanak József és a másodalelnökké lett Dobieczky helyérc Aczél Gézát és Sárváry Lőrincet juttatja be. jóval több a változás már a kör tagjai sorában, ha a hírlapi krónikásnak hihetünk. Eszerint most a kör alapító tagjainak száma apad le hatvannégyre, rendes tagjaié viszont háromszáz"'' „(...) A párizsi kiállítás országos bizottsága fölhívta a Csokonai Kört, hogy gondoskodjék Csokonai mellszobrának kiállításáról, s ezen alkalomból vetette fel a kör ügybuzgó, agilis alelnöke, Komlóssy Arthur városi főjegyző, azt az eszmét, hogy a Csokonai kultusz érdekében jó volna a Csokonai-szobrot kicsinyben sokszorosítani s lehetővé tenni, hogy minél többen megszerezzék a szép szobrot, melv nemcsak dísze lehetne minden család hajlékának, de növelné a költő iránti köteles kegyeletet. Éppoly okos, mint kegyeletes ez a gondolat és a Csokonai Kör, csak a nagy költő iránti egyik tartozásunkat fogja leróni, ha ez eszmének testet öltéséről gondoskodni fog. Ugy hisszük, nem fog akadályba ütközni a jogot megszerezni s ezzel zseniális szobrászunknak, Tóth Andrásnak is adhatnánk egy szép munkát, melyet bizonnyal ambícióval és fényes sikerrel végezne. Valóban szép lenne, ha a debreceni intelligens családok házában ott látnánk a Csokonai-szobrot, ha a nagy költő minden házban, minden családnál otthont találna. De szerintünk ez a Csokonai-kultusznak csak egy része volna, melyet ki kell egészíteni azzal, hogy Csokonai összes művei is meglegyenek minden családnál. (...) Nem hisszük, hogy volna Debrecenben 50 család, akinél megvolna Csokonai minden munkája és nem hisszük, hogy volna Debrecenben pár száz embernél több, aki ismerné a költő szomorú életét, jellemét, szenvedését. Az a dicsőséges feladat is a Csokonai Körre vár, hogy ezúton is ismeretessé tegye a nagy költőt. Meg kell íratni a Csokonai életrajzát, ismertetni, méltányolni irodalmi hatását, nem hosszan, de igazságosan és népszerűen. (...)" (A Csokonai-kultusz. Dcbrcczcn, 1899. június 19.) no
