Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

avar, és az erdő egy része leégett. Az erdő pótlását, megújítását telepítéssel és sarjaztatással oldották meg. Ezért az Ohati Tölgyerdő nagy része ma már inkább „kultúr-erdőnek" számít. Gondozása 1854 óta a debreceni erdőgazdaság feladata volt, egészen az 1948-as államosításokig. Homoki Nagy István 1953-ban itt forgatta híres filmjét: „A kékvércsék erdeje" címmel. Azóta sokan így emlegetik az írásokban. A Tilos, vagy Tilalmas-erdőt Szentmargita határában találjuk, szintén a Tisza egykori árterén. A ma már csak 60 hektáros erdő a XVIII. század közepén jóval kiterjedtebb volt. 1501 óta - Margita faluval együtt - az egri káptalan birtoka volt. 1808—1717 között Polgár hajdúvároshoz tartozik, Majd 1717-től ismét a káptalané egészen a második világháború végéig. Az erdő jelentős vadászterülete volt a káptalannak, ezért már a XVIII. században tilalmassá nyilvánították bolygatását. Innen ered a neve. Faállománya sziki kocsányos tölgy, cser, kocsánytalan és molyhos tölgygyei vegyesen. Megél benne a tatárjuhar, szilfa, vadkörte. 1960-tól az Országos Természetvédelmi Tanács oltalom alá helyezte. Az IBP nemzetközi biológiai program keretében a természetes erdőtársulások kutatását célzó nemzetközi jelentőségű tudományos munka folyik itt. A Hortobágy fásítása a XIX. század második felében kezdődött. Eleinte csak a jószág védelmére szolgáló szárnyékerdőket telepítettek, középen itt-ott egy-egy csőszkunyhóval. A fásítás azonban nagyon nehezen ment, csak néhány vegetáló akácosig jutott, például a Porosháton, Kungyörgyön, a Szatmári-telken, Tornyi-dombon, Szásztelken, Angyalházán, stb. Noha Debrecen városa a Hortobágy fásítására 1902-ben átvette a Kertészeti Egylet faiskoláját, az előnevelt facsemeték csak sínylődtek az idegen környezetben. Sem az akác, sem a tölgy, de még a halastó partjára ültetett fűzfa sem maradt meg. Ecsedi István idekapcsolódó anekdotáját mi is idézzük: a fásítás sikertelenségén kesergő bizottság egy öreg pásztorral találkozott, akitől megkérdezték: „Mondja csak öreg, milyen fa áll a pusztán legjobban meg? - Hát uram, én mán rígi ember vagyok. Itt nőttem fel a pusztán. De azt tartom, hogy itt a pusztán legjobban megáll a köcsögfa, oszt' legjobban beválik haszonra a dörgölődzőfa. Csak a' legyen minél több, akkor jóvilág lesz a Hortobágyon." Az erdőtelepítési próbálkozások az 1-2 hektáros szárnyékerdők, vagy ahogyan a csegeiek nevezik remiszek, vagy kerekerdők létesítése mellett, a Hortobágy északi részén, a kevésbé szikes talajon voltak sikeresebbek. Polgár, «s3 37