Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

ban találjuk a Völgyest, a Nagymorotvát, és a Herepet, mind kitűnő halászó víz volt — egészen a Tisza szabályozásáig. E vizek halászati jogát oklevél rögzíti 1248 óta. A völgyest ma már ekével élik és a Nagymorotva vize is erősen megcsappant, úszólápjai természeti oltalom alatt állanak. A Tisza közeli Herepben még ma is őshonos halak tanyáznak. A természetvédelmi szakemberek eddig még nem figyeltek föl erre a tényre, pedig Tikos Béla 1944-ben olyan reliktumnak írja le, mely páratlan értékű az egész Tisza vidéken. Kisebb tavak még a Pusztán: Ohaton a Fényes tó, Mátán a Kungyörgy tava, a Szikfok-tó, Zámon a Csirizes-tó, Zsombékos-tó, és a zámiak hajdani kenderáztató tava a Kenderátó-tó. A Hortobágy-pusztán két nagyobb mélyedést ismerünk: északon a Halastó helyén a Csúnyaföldet, délen, a karcagi határban a kiterjedtebb kunkápolnási mocsárvilágot. Ide sorolandó még az újabban vízzel elárasztott Egyek-kócsi Feketerét. Esős időben az addig különálló tócsák egybefüggő síkvízzé egyesülnek. „Ilyenkor csak az Isten lelke jár a vizek felett" - írja Kuthy Lajos. A folyószabályozás előtti áradások, a tavaszi hóolvadás, vagy a zivataros idő a pásztorok szóhasználatában - sík vízzé változtatta a Pusztát. Ilyenkor az összes - addig nehezen észrevehető - mélyedés is megtelt vízzel, mintegy még síkabbá téve a Hortobágyot. Sokszor az utak is eltűntek, nyomvonaluk jelölésére a pásztorok bitófákat állítottak, tetejükre szalmacsóvát kötöttek. A gyakori belvizeket a pásztorok gátakkal szabályozták. Ilyen a Hortobágy nyugati szélén a Boros fokon épült Boros-gát, a Tócon a Köntös-gát, a Kadarcs középfolyásánál a Fűzfás-gát, A gátak alatt a vizek átfolyását vályúformára faragott fatörzsekkel: dudu-val szabályozták. Erre olykor egy kiszolgált, két végén lefűrészelt vályú is megfelelt A hortobágyi pásztorok szókészlete igen változatos a vizek megnevezéseiben. Leginkább alakjuk és funkciójuk szerint tesznek különbséget. Csigelyesnck mondják az apróbb vizekkel tarkított rétet. Kecsily vizet emlegetnek, ha a majdnem kiszáradt a tó, Ecsedi a Kösely, Kösi, Kösü név alakot ezzel magyarázza. A kanyargós erecskéket Összefoglalalóan kadarcsnak mondja, bár a Kadarcs folyót Szoboszló és Nádudvar között, ahol már több a nád, a gyékény, a káka, -Pecénck hívják. A Tisza szabályozása után új víznevek keletkeztek: az átvágások helyén a Sebes-Tisza, a levágott részeken a Kis-Tisza, már ami az élővízzel kapcsola-