Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

vállfoltos (pálha betoldásos), galand helyett a nyaka öt gombbal záródik, és mindkét kézelője szintén gombra jár. A XVIII. században, az ábrázolások szerint, télen hosszú (2-6 rőfnyi) fekete nyakravaló társult hozzá. „Vászon gatya, nagy üllet, Ez a pásztor viselet..." A bűgatya ugyanúgy honfoglalás előtti viseletünk, mint a fentebb leírt ingek és mindkettő asszonyszűtte vászonból készül. Méretes, négy szél vászon kell hozzá, korcánál ráncosra szedik, és a lovaglás miatt kötelezően kétágú, sőt a fenekén betoldás van, mégpedig a gatya pöce, üllete. A szára jóval térd alatt végződik, alul rámázzák, azaz rojtolják és szegik. A rengeteg anyagot hűvös időben betűrik a csizmaszárba, szíjjal rögzítik. Aki harcolt, vagy dolgozott már lóról, az tudja, hogy ez az egyedüli célszerű viselet lovagláskor. Még a rojtolás sem puszta esztétikum, mert éppen azért jó, mert így puhábban eloszlatható a csizmaszárban. A téli változat vastagabb vászonból készül, és faggyúval avatott, hogy ne ázzon át, „ki ne szegínyedjen". Az olvasztott faggyús impregnálás után olyan lett, mint a bőr, a szél sem tudta átjárni, és ha a gazdája kilépett belőle, „megállt a saját lábán". így kapta a „tőgyfagatya" nevet, abba aztán sem a bolha, sem a tetű nem talált tanyát! A gúnyát, ha nem hagyták eredeti vászon-fehér színében, akkor feketére festették, mégpedig zabszalma hamuját juhtejben föloldva, és ebbe áztatva. Az ing és a gatya az 1860-as évektől kékült meg, amikortól a debreceni kékfestő cég megtelepedett. Bizonyos vélemények szerint azonban a kékfestő technológia csak átmenetileg merült feledésbe, hiszen Belső-Ázsiában évezredes múltja van, ráadásul a mienkkel igen rokon mintakészlettel. A kék gúnya nem minden pásztornak dukált, csak a nagyállatok pásztorának. A juhásznak - és Botos Imre (szül. 1875-ben) kondás szerint - a kanásznak sem, ők továbbra is fehérben jártak. A XIX. század végén a juhászok körében kezd elterjedni a vászon csizmanadrág, elvétve a posztóból, bőrből oldalt-gombolt, piros irhacsíkkal díszített rajthúzli, ami egyébként a pandúrok jellegzetes öltözéke volt. Nem volt mindegy, hogy felfogadáskor a számadó hogyan jelent meg, és ez pedig a felsőruhán múlott. Ősi fokon bőrből készült, juhbőrből. A Névtelentől tudjuk, hogy Skythiában olyan bővébe voltak a nyestnek, nyusztnak és más nemes prémeknek, hogy a juhászok és a kanászok ruhája is abból ké-