Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A PÁSZTOROK VISELETE Ahogy a pásztortársadalom az állattartás bevált hagyományait makacsul őrizte, úgy a viseletét is, ezért a XVIII. századra már erősen különbözik a köznépitől. Ezt megelőzően a történeti források és korabeli rajzok szerint nincs még jelentős eltérés a paraszti és a pásztor viselet közt. A nagy változást a XIX. század végén az ipari alapanyagokból készített olcsó termékek elterjedése okozza. De csak a parasztság, falusi lakosság körében, mert a pásztorok még jó fél évszázadig tartják magukat a régi viselethez! A nagy múltú, házilag készített alapanyagú - vászonból és a nyersbőrből, eredeti technológiával előállított viselet sokáig ellenállt az olcsó ipari termékeknek. Egyesek ebben a nomád viselet továbbélését látták, de ez szerintünk nem több hamis romantikánál. Az egész ott kezdődik, hogy az életmód mit tart célszerűnek. Amennyiben pedig az életmódról az előbbiekben megfelelően bebizonyítottuk, hogy a sokszor téves értelemben használt „nomád" jelző nem állja meg a helyét, akkor ez a viseletek megítélésére éppúgy igaz. Az egyszerű és a célszerű, - ezért sok évszázadon keresztül bevált - nem keverhető össze az önmagában hamis állítással: „ami ősi, az primitív". A leglényegesebb kérdés a viseletet illetően nem a „milyen", hanem a „miért olyan". A pásztorok viselete téli és nyári ruházatra különült el, de sok tekintetben függött az őrzött állat fajtájától is. Az eredeti megfogalmazás szerint a fehír és a felső ruha összetartozó darabokat jelentett, de nem a mai értelemben. Aztán ezekhez tartozott a lábbeli és zfóveg, mint gyűjtőfogalom. A fehír ruha, mely párban értendő ingből (imeg, ümög) és gatyából állt. A feljegyzések szerint honfoglaló magyarjaink ismertették meg az alsó ruházat eme ma már természetes darabjait Európával, ahogy a gombot és a nemez kalpagot is. Tehát ez az alsóruházat alapvetően nem az időjárás viszontagságai ellen, hanem a fölső viselettől elválasztó célzattal, annak kibélelésére készült. Viszont a nagy hőségben önmagában kellemes viselet volt. Az ing szabása egyszerű, tipikus T szabásminta: egyszél vászonból készült, amit kettőbe hajtottak, a nyaknál kör alakban kivágták, felülről középig felhasították, és bő ujjakkal látták el. Nyaka, gallérja tehát nincs. Gomb helyett célszerűbb volt vászonból készült galandá&X összehúzni az elejét. A kanászok, juhászok ingjét illetően annyi az eltérés, hogy hosszabb, a csípőig érő, válla ráncolt és