Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

kétosztatú (szoba-konyhás) tornáccal ékeskedő „kunnyóhoz" társulhat a lúól, a szín. Ez utóbbi nincs padlásolva, de jászollal ellátott. A szekérszínnel együtt egy tanyai gazdaság benyomását kelti. Ám nyolc-tíz lépésnyire a háztól, nem maradhat el a vasaló. Az»épületcsoportot a nagyjószágtól karám védi. A különböző pásztorok kunyhói jól elkülöníthetők egymástól szemre is. A juhászok a tej melegítésére vályogból épített kétlukú katlant használtak. A dögkerék meg az esett, vagy levágott birka megnyúzásának segédeszköze volt. A kiselejtezett kerék egy póznára erősítve állott, küllőire a nyúzandó birkát rögzítették, a pózna tetején meg a kutyáknak félretett maradékot tartották, innen a neve. A talyiga a Puszta pásztorának igen fontos eszköze. Építmény kiegészítő szerepet játszott, ahogy egyértelműen a „kerekes gulyáskunyhó" is. Csak a nagyállattartók használták, a juhásznak ott volt helyette a tergenyés szamár. Az elterjedtebb egytengelyű és két rúddal szerelt talyigát vagy lóval, vagy a legkisebbik bojtárral, a talyigással vontatták. Egy 1753-as adat szerint a vármegye katonái valószínűleg lopott holmi után kutattak, amikor a gulyások talyigáját széthányták, és ott élelmen kívül, nyergeket, billyogvasakat találtak. Az adatok szerint a talyigát nem vitték idegen határba, csak a saját járásokon használták. Szép párhuzamot láthatunk ezer évre visszamenőleg, amikor arról értesülünk, hogy a gulyások, csikósok négykerekű, fedett talyigán követik nyájaikat a legeltetéskor. Ez az ohati és böszörményi gulyások jellemzője az 1920-as évekből. No meg az etelközi magyaroké, mint ahogy azt az arab források lejegyzik. Mindkét alkalmatosság a benne alvásra is alkalmas, valóságos guruló szállás volt. A böszörményiek ún. szekeres karámja némileg különbözik a többitől. Ez nem egyéb, mint egy kb. 6 öl hosszú, 2 öl széles felgöngyölhető nádkerítés, amely a feltámasztott szekérrúddal egybeszerkesztve adta néhány földbe vert karó segítségével az enyhelyet. Tartozéka volt még a felszerelésnek a vesszőből font kerekjászol is, bár nem volt igazán elterjedt, kaszáláskor használták.